Élményeim az INIGO csoportvezető műhelyen

Korai kelés. Utazás. 5-ös busz. Rossz irány. Sok késés. Fáradtság. Kíváncsiság. Érdeklődés. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni, azt az érzést, ahogyan betettem a lábam a Sodrás utcai Lelkigyakorlatos házba. Megérkeztem, de ekkor még csak fizikálisan.  Az első, amit tapasztaltam a szívből jövő jókedv, humor és kíváncsiság. Rögtön egy csoportba találtam magam, ahol szert tettem az első ismerősökre. Nagyon megfogott a nyitottság és az a bizalmi légkör, amit már az elején megtapasztaltam és nap további részében nyilvánvalóvá vált számomra. Megérkeztem idegenként, de egyszer sem éreztem magam annak. Az imádságok lelkiekben is egy színtérre vezettek minket, szemlélődés a természetben, Szentségimádás, közös szentmise, majd a hétvégét záró examen mind-mind közelebb és még közelebb vezettek minket Istenhez. Régen éltem már meg ilyen mélységet és Isten közelséget egy-egy imában, mint most. Az eddig számomra csak névileg ismert Examen, a mindennapjaim imájává vált, erre volt most szükségem, hogy Istent valóban közel érezzem magamhoz.

A műhelyek alatt téma volt, hogy melyek a jó vezető tulajdonságai, minket anno mi fogott meg egy-egy lelkinapon, mi játszott szerepet az életünkben különböző korokban. A nap folyamán még egy előadást is meghallgattunk a Kamasz agyról, melyet Koronkai Zoli atya tartott. Nagyon hasznosnak éreztem, mert nem csak a saját világomat értettem meg jobban, hanem azokat a fiatalokét is, akikkel foglalkozom, és jó útmutatóként szolgál a továbbiakban is.

Az este folyamán megtapasztaltam, milyen Jezsuitákkal játszani. Örök élmény marad az a vidámság, oldott hangulat, a rengeteg nevetés és persze a sok játék ötlet, amiket már most tudom, hogy fel fogom használni a továbbiakban. A szívből jövő kacaj hangjai nem csak a „játékest” alatt, de az egész hétvége alatt közelebb vittek minket egymáshoz

Vasárnap a tervezés napja volt. Kiscsoportokban feladatunk volt egy-egy korosztálynak megszervezni egy adventi lelkinapot. A különböző ötletek szépen összeálltak, mindannyian tettünk hozzá gondolatokat, ötleteket, témákat, még végül kikerekedett egy napi program. Jól éreztem magam.

A közös étkezések, a szünetek alatti beszélgetések mind-mind alkalmat adtak a tapasztalatcserékre, egymás megismerésére. Hálás vagyok Istennek, hogy mentésként (Váci Egyházmegyés fiatalként, Kisebb testvérként) részese lehettem ennek a hétvégének. Azt hiszem a többiek nevében is mondhatok egy hatalmas köszönetet, a befogadásért, a nyitottságért, amellyel fogadtatok minket a Sodrás utcában. Ez a hétvége kíváncsivá tett, hogy milyen a jezsuita lelkiség. Nagyon bízom benne, hogy lesz még alkalmam bepillantani hasonló alkalmakra.

U.i.: A jezsuk jófejek  🙂

Kasza Boglárka
(Ipolymenti Nagyboldogasszony Közösség, Kisebb testvér)

Megosztom ezt a cikket: