Embernek maradni – hittel, hit nélkül…

Egy jezsuita barátom mesélte nemrég, hogy van egy kedves barátnője, egy olasz lány, aki Londonban él. Nem embernek való élet az (infra-humano) – azt mondja. Persze – mind minden normális olasznak (s ezzel talán nincsenek is egyedül) – neki is leginkább az emberi kapcsolatok hiányoznak ott a csatornán túl. Azt meséli, hogy a körülötte élők mind iszonyúan sokat dolgoznak, a hétvégén pedig mindenki rengeteget iszik. Egészen a lerészegedésig. „Mert inni, azt szabad ugye” – teszi hozzá szimpatikusan a jezsuita barátom –, „én is ittam időnként hétvégenként, egyetemistaként, még a rendbe lépésem előtt” – mérnökként lépett be az istenadta. 🙂 „De az alkoholnak arra kell szolgálnia, hogy könnyebben és élvezetesebben tudjunk egymással beszélgetni!”

A teljes blogbejegyzés elolvasható ide kattintva.

Megosztom ezt a cikket: