Nyilas Misiből lúzer? A jezsuita gimnázium magyartanára a NAT körüli hisztériáról

Megjelenése óta heves vita dúl a Nemzeti Alaptantervben (NAT) szereplő írók, költők névsora körül. Miért kerül bele Hercegh Ferenc az iskolai „kánonba”, és miért kerül ki Ottlik Géza – már ha kikerül? Miért kap nagyobb hangsúlyt Wass Albert vagy Nyirő József, miért szorulnak háttérbe olyan klasszikusok, mint Krúdy, Márai, Németh László, és miért nem jut hely a Nobel-díjas Kertész Imrének? (Már ha így lesz.) Az országos polémia nyomán megkértük a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium magyar nyelv és irodalom tanárát, Varga Pétert, gyakorló pedagógusként fejtse ki, mit gondol a kérdésről. Utána pedig bemutatjuk, ő hogyan tanítja az irodalmat.

Csak bízom abban, hogy nagyon kevés diák követi az új NAT körül kialakult hisztériát. Csak bízom abban, hogy a pedagógusok alacsony társadalmi megbecsülését nem taszítja még lejjebb. Csak bízom abban, hogy nem erősíti a tanárok megosztottságát. Hiszen a tanítás olyan hivatás, amit önként vállalt küldetéstudat, a „másokért tenni akarás”, az igazság szolgálata, a bátor kiállásból eredő magatartás jellemez.

Majd jön a kiábrándító valóság. A magukat kiszolgáltatottnak érző pedagógusok zsigeri reakciója. A magatartás, ami arra a közérzetre világít rá, hogy „már megint megmondja valaki a tutit”. Anélkül, hogy Őt (magát a pedagógust) megkérdezték volna. Az argumentumok megfogalmazása ezért majdnem kizárólag csak frusztrált helyzetből történik. Kevés fizetéssel, egyre alacsonyabb társadalmi elismeréssel az igazságot, az „igaz tudást” közvetítő ember olyan tartalmat kell hogy közvetítsen és számon is kérjen, ami értékítéleteivel, értékrendjével nem 100 százalékig egyezik. Botrány! Pedig ebben a tekintetben nem is új. Nem is nemzeti. Csak alap. És aztán tanterv. Nem. Előbb tan és csak aztán terv. Pedig a cél nem szentesítheti az eszközt – mondjuk. Hívjuk ezért mostantól terv-tannak?

És nem elbeszélni akarok a probléma mellett, de világosan látni kell, hogy ma itt tartunk. Elvben, gondolkodásban, megszólalásban. Párhuzamos szavazás a NAT ellen és a NAT mellett! Fej fej mellett halad a két „tábor”. Hol az egyik, hol a másik szólít újabb kiállásra. Kis klikkek, iskolai közösségek fogalmazzák meg 12 pontjaikat. Szinte eltessékeljük, odébb taszítjuk a szülőket, a diákokat, magunkat, leendő kollégáinkat a szakmánk, hivatásunk szépségétől. Egyáltalán nem könnyítjük meg a pályaválasztók helyzetét, miközben a szakma súlyos munkaerőhiánnyal küzd.

Közben az új NAT világos célokat fogalmaz meg a diákok oktatása, differenciálása, felzárkóztatása, értékelése terén. Ezek mind elfogadható, támogatható részek a közlönyben. Még sincs egyetlen pozitív, támogató mondat sem. Csak érzelmeink tömkelege, hogy mit teszünk bele, mit hagyunk ki belőle. Azt gondoljuk, ha nem is a világ, de igazságérzetünk sérül, csorbul attól, ha X. Y. helyett majd Y. X.-et „kell” tanítanunk. Gúzsba kötve „vekenkünk” a diákok előtt, hogy sajnáljuk, de ezt kell tanítani. Valamit elveszítettünk. Talán azt, amivel egymás felé, kollégák, szülők, diákok felé kellene megszólalnunk.

Éppen ezért vitákat, egyeztető tárgyalásokat, a széles tanári társadalom bevonását kell szorgalmaznunk. A zsigeri ellenállás erőtlen. Nem fókuszál a megoldásra. Hiányzik az ötlet, az a kis „csibészség”, amitől jó újra ezt a hivatást űzni.

Hogyan lett Nyilas Misiből lúzer?

Varga Péter

a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára

Frissítés:

A fenti írás kiemelkedő érdeklődést váltott ki, és a számos tetszésnyilvánítás mellett több kritikai észrevétel is érkezett. Most emeljük a tétet, és – a magyar jezsuiták MIND című lapjában tavaly megjelent írásával – abba nyújtunk bepillantást, ugyanő hogyan is tanítja az irodalmat.

Hogyan igazít el az irodalom a mai életben?

Ha nem döntöttem volna 16 éve úgy, hogy jezsus diákoknak fogok irodalmat tanítani, ma bizonyára szakács lennék. Ismerném a brassói aprópecsenye receptjét, de tennék bele egy csipet borsikát, s az étlapomon szerepelne az is, hogy az ételeket kinek ajánlanám. Ilyenek, mint Cukkinis lecsó (fiatal pároknak) vagy Vaddisznópörkölt (merengő apukáknak), Szilvakrémleves tejszínhabbal (kialvatlan anyukáknak). Sőt az étlapok mellett ott állnának az ételeim receptjei, amiket bárki megnézhet, lefotózhat és akár otthon megfőzhet.

Ha a diákok arról kérdeznének, mi értelme irodalmat tanulni, akkor szívesen válaszolnám, hogy semmi. Azt mondanám, az olyan, mint receptekről beszélgetni. De ettől nem lakunk jól. Irodalmat „csinálni” jó! Na, annak van értelme, az olyan, mint a főzés. Oké, ott a recept, de igazából én döntök. Ha akarok, teszek még bele valamit, csavarok rajta. Nézem, ahogyan változik, folyamatosan kóstolok. És a végén? Izgalmasan tálalok. Figyelem, ahogy valaki megkóstolja. Ízlik neki! Ez az! És egyszer csak azt mondja, finom!

A főzés bármi lehet, a lényeg a produktum. Az a legnagyobb kihívás, hogy milyen „terméket” lehet készíteni mondjuk egy József Attila-versből. Legyen belőle plakát? Reklámszöveg egy vidéki klinika portáján elhelyezett prospektusban? Rapszöveg, slam poetry, rövid szpícs, telefonbeszélgetés, interjú, egy sci-fi bevezetője? Miért nem kérdezem meg a diákokat? Tanár úr, a Talán eltűnök hirtelen… című versből legyen egy tárgyalás védőbeszéde. És abban a pillanatban elkezdünk a versről beszélgetni. Nem tanulunk, mégis tanulunk. Szétszedjük, megtaláljuk a hozzávalókat, és főzni kezdünk. Megtaláljuk azt a valamit, amitől egyedi, amitől a sajátunk lesz.

És mi értelme van? Az, hogy jóllakunk! Nem a testünk. A szellemünk. Az irodalom szellemi táplálékkiegészítő. Ha a diákok arról kérdeznek, mi értelme irodalmat tanulni, akkor szívesen válaszolom, hogy ezen keresztül gondolkodó emberré válunk. Olyanná, aki megérti egy szerződés szövegét, és nem írja alá, ha számára előnytelen. Megérti a használati utasítást, így évekkel tovább tud használni egy terméket. Vagy 41 évesen megáll egy Lackfi János-sornál: „Úgy megszorultam, mint falban a tipli”. Ehhez kívánok jó étvágyat!

Varga Péter

a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. február 14.