Oké, de kié is lesz a jövő? Kiss Ulrich SJ a Management by Jesus idei szimpóziumáról

Életünk nagy íve a születéstől a halálig tart. De mi történik életünk legaktívabb időszakában? Hogyan készíti fel az egyént a család és az iskola a leendő szerepekre? Mit hozunk magunkkal? Hogyan lehetünk hasznos tagjai a társadalomnak, a családunknak, és milyen társadalmi szerepeket vállalhatunk? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Kiss Ulrich jezsuita alapította Management by Jesus Miénk a jövő? De ki lesz a „mi”? Korosztályok esélyei a XXI. században című szimpóziumán október 28-án. Interjú Ulrich atyával a konferencia céljairól.

Big Data, utódlás a családi vállalkozásokban, mesterséges intelligencia – ezek voltak az MbJ szimpóziumainak témái a korábbi években. Mi adta az ide tanácskozás témáját?

– Mindig igyekszünk olyan témát feldolgozni, mely a kis- és középvállalkozókat, illetve a középvezetőket segíti eligazodni gyorsan változó világunkban. Magyar viszonylatban a rendszerváltás idején alakult vállalatoknak létkérdése, hogy fenn tudnak-e maradni: mi a jövőképük? Ez mindenekelőtt annak függvénye, mennyire sikerül a váltás a korosztályok között, a vezetésen belül éppúgy, mint a munkatársak szintjén. Mostanában sokat hallani arról, hogy az Y és Z generációk munkamorálja, értékrendje teljesen más, mint a korábbi nemzedékeké. Ha ebből a nemzedékből akarunk munkatársakat toborozni és meg is tartani, akkor tudnunk kell, hogy mi motiválja őket. Adott esetben bizony a cég stílusát és vállalati kultúráját hozzájuk kell illeszteni. Úgy gondoltuk, ütköztetjük az érintett fiatalok és leendő munkaadóik véleményét, és megkérdezzük az empirikus kutatókat, mit mondanak a mutatók.

– Mi lesz a délelőtti, illetve délutáni blokk tematikája? 

– Közösen keressük a választ, végső soron arra a kérdésre, milyen lesz a jövő. Nyilvánvaló, hogy olyan, amilyenné tesszük. De mit szeretnénk? És mit szeretnének a mai tizen- és huszonévesek, a holnapi munkatársak és a holnapi vezetők? Ugyanazt akarják vagy valami mást? Hogyan dől majd ez el? Délelőtt azt vizsgáljuk, hogyan alakult ki és alakul tovább a gyerek- és kamaszkorban a „nyersanyag”, a holnap embere. Mi a szülők, és mi az iskola szerepe? Délután a vállalkozások szempontjából vizsgálódunk: a bér- és munkafeltételek hogyan vonzzák majd a fiatalokat? Lesz-e elég és megfelelően képzett és motivált fiatal? Mindezt a kerekasztal-beszélgetés hivatott szintézisbe ötvözni, hogy megválaszoljuk a kérdést, kié a jövő? Legalábbis megkíséreljük.

– Az előző szimpóziumokhoz képest meglepően sok jezsuita előadó lesz jelen. Ez minek köszönhető? 

– Történetesen kompetensek a kérdéskörben, és érzik, hogy ez mindnyájunk közös ügye. Vagyis az alap, hogy mi is válaszokat adjunk. Az iskola szerepére miskolci gimnáziumunk vezetője mutat rá. Szerettem volna, hogy az öregkor is szószólót kapjon: egy bölcs „öreget”, konkrétan Hofher József SJ-t. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium vezetője, Nevelős Gábor SJ pedig kétszeresen érintett: mint a társszervező intézmény vezetője és mint a generációk találkozójának, párbeszédének gyakorlati szakértője.

– Miért tartja fontosnak Ulrich atya a fiatalok bevonását a konferenciába? 

– Bevallom, nem szeretem a bevonás szót. Inkább arról van szó, hogy ők a fiatalok, övék a jövő. A minimum az, hogy megkérdezzük őket. Az optimum pedig, hogy együtt töprengünk.

– Személyesen Ulrich atya hogyan kapcsolódik az idei témához? 

– Az MbJ több mint hétszáz végzősével beszélgetve láttam, hogy ez a kulcs a sikeres küldetéshez. Az övékhez és a miénkhez. Az amerikai pszichológus, Jean Twenge iGeneráció című könyvét olvasva pedig rádöbbentem, hogy tőlük, a tiniktől függ, pozitív vagy negatív lesz-e a válasz az evangélium kérdésére: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál- e hitet a földön”. (Lk 18,8) Ha nem változtatunk az utóbbi évek trendjén, akkor baj van: az iGenerációt már nem érdekli a válasz.

További részletek és jelentkezés a szimpóziumra
ezen a linken.

Frissítve: 2022. október 13.