2018. októberi imaszándék: az Istennek szenteltekért

Imádkozzunk a Szentatya szándékára 2018 októberében, hogy az Istennek szentelt férfiak és nők felébresszék magukban a missziós buzgóságot, és legyenek jelen a szegények, a kirekesztettek és azok között, akik nem tudják hallatni a hangjukat.

Mindig igaz marad a régi mondás: „Ahol szerzetesek vannak, ott öröm van.” Arra vagyunk hivatottak, hogy megmutassuk: Isten képes szívünket színig betölteni örömmel, hogy már ne kelljen máshol örömöket keresnnk. A közösségeinkben megtapasztalt őszinte testvéri szeretet növeli örömünket. Teljes odaadásunk, mellyel szolgáljuk az Egyházat, a családokat, a fiatalokat, az öregeket és a szegényeket, beteljesíti egész életünket.

Senki közületek ne legyen savanyú és elégedetlen. Mint mindenki másnak, úgy nektek, szerzeteseknek is vannak persze megzavarodásai, lelki sötétségei, csalódásai, betegségei és az öregséggel járó elgyengülései. De ezek közepette is képesek vagyunk megtalálni a „tökéletes örömöt”, mert mind ezekben felismerhetjük Krisztust, aki mindenben hasonló lett hozzánk, és képesek leszünk örülni annak, hogy hasonlóvá lettünk Krisztushoz, aki az irántunk érzett szeretete miatt elfogadta a kereszthalál szenvedéseit.

Az Egyház nem propaganda által növekszik, hanem vonzás által. A szerzetesek száma nem ügyes hivatásébresztő programok által gyarapszik, hanem azáltal, hogy a fiatalok vonzónak éreznek bennünket, mert látják, hogy tele vagyunk örömmel. Hasonlóképen, az Istennek szentelt emberek apostolkodása sem a módszerektől függ, hanem életetük ragyogásától, mely teljesen megmutatja az evangélium megélésének és Krisztus követésének örömét és szépségét.

Az Egyház ereje az evangélium megélésében és a hitünkről adott tanúbizonyságban áll. Az Egyház a föld sója és a világ világossága. Hivatása az, hogy az emberi társadalomban Isten országának kovásza legyen, mégpedig elsősorban a testvéri szeretet, a szolidaritás és javaink másokkal való megosztása által.

Számítok rátok, hogy fölébresztitek a világot, hiszen az Istennek szentelt élet prófétai hivatás. Legyetek próféták, akik tanúskodnak Jézus földi életmódjáról. A szerzeteseknek sohasem szabad feladni prófétai hivatásukat.

A prófétákat Isten arra képesíti, hogy korukat megvizsgálják, és a történéseket értelmezzék. Olyanok, mint az éjszakát vizsgáló őrszemek, akik megérzik a hajnal közeledtét. A próféták ismerik Istent, és ismerik kortársaikat, kiket testvéreiknek tekintenek. Képesek a gonoszság és a bűn felismerésére és kipellengérézésére. Minthogy szabadok, ezért csak az Istennek vannak elkötelezve, és nincs más érdekük, mint az Isten érdekei. A próféták a szegények és a hatalom nélküliek oldalán szoktak állni, mert tudják, hogy Isten is ezek oldalán áll.

Remélem tehát, hogy olyan sajátos „helyeket” fogtok teremteni, ahol az evangéliumi önátadás, testvériség, a különbözőségek elfogadása és a kölcsönös szeretet virágzik. Mindazokat a rendházakat, közösségeket, lelkiségi központokat, iskolákat, kórházakat és családvédő intézményeket, melyek a ti karizmátokból származó szeretetből és kreativitásból születtek, továbbra is állandó kreativitással fenn kell tartanotok. Legyenek ezek a helyek egyre jobban az evangélium kovásza a társadalomban, legyenek „hegyre  épült város”, mely tanúskodik Jézus szavainak igazságáról és erejéről.

Néha talán, Illés és Jónás módjára, ti is megérzitek a kísértést, hogy elszökjetek, és elhagyjátok a túlságosan nehéznek és látszólag hatástalannak érzett prófétaságot. A próféták azonban tudják, hogy soha sincsenek egyedül. Úgy bátorít Isten titeket, mint Jeremiás prófétát: „Ne félj tőlük, mert veled vagyok, hogy megmentselek!” (Jer1,8)

 

Ferenc pápának 2017. november 21-én az Istennek szentelt valamennyi személyhez intézett levele nyomán szerkesztette: Nemeshegyi Péter SJ

 

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. október 25.