Online Nagyböjti Lelkigyakorlat 2021 (Imamódok)

Kedves Lelkigyakorlatozónk!

Köszönjük, hogy feliratkoztál a Manréza Lelkigyakorlatos Ház Online Nagyböjti Lelkigyakorlatára. Hamvazószerdával kezdetét veszi a nagyböjti felkészülés. Ezzel egy időben érkezik e-mailben a hajnali órákban a napi személyes imához és elmélkedéshez szükséges  segítség.

A lelkigyakorlat előtt figyelmedbe ajánljuk a különféle imamódok bemutatását tartalmazó írásunkat. Ezek olyan gyakorlatok, amelyeket szabadon alkalmazhatsz a lelkigyakorlatos idő alatt.


Elcsendesedési gyakorlat

Ez a gyakorlat abban segíthet, hogy testünket is egészen belevonjuk az imába – így egész valónkkal imádkozzunk. 

Bármely ima kezdetén alkalmazhatom, akár az ima egész ideje alatt megmaradhatok ebben a csendes figyelésben – és ez válik imámmá. 

  • Elhelyezkedem a széken, fotelben, imazsámolyon. Észlelem, hogyan vagyok itt: pihenten vagy fáradtan, közömbösen vagy érdeklődéssel, szomorúan vagy derűsen, zaklatottan vagy nyugodtan… Ahogy vagyok, úgy lehetek jelen Isten előtt, Ő így fogad el és vesz körül szeretetével.
  • Most a testemre figyelek, amelyben jelen vagyok. Érzem, ahogy ülök a széken, ahogy teljes súlyommal ránehezedhetem az ülőfelületre. Érzem, ahogy a testem érintkezik a székkel. Érzem a combjaimat, lábszáraimat, a lábfejemet. A talpam érintkezik a padlóval. A szék megtart, a föld hordoz.
  • Ebből a biztonságból szabadon egyenesedik fölfelé a törzsem. Ezt érzékelem végig a gerincemben, a nyakamon át egészen a fejtetőig. Felfelé figyelek. A földhöz tartozom, de nyitott vagyok az ég felé.
  • Érzékelem vállaimat, karjaimat, kéztartásomat. Érzékelem kezem melegségét, elevenségét.  A kezem pihen. Nyitott vagyok, figyelek. 
  • Egészében érzékelem testhelyzetemet. Ahogy vagyok, úgy lehetek jelen Isten előtt, Ő így fogad el és vesz körül szeretetével.
  • Most a légzésemre figyelek, a levegő áramlására. Nem szabályozom, csak megfigyelem. Hagyom saját ritmusában. A kilégzéssel elengedem a bennem lévő feszültséget, a belégzéssel befogadom az életet. A lélegzet éltet, Isten ajándéka bennem.
  • Megmaradhatok ebben a figyelemben, vagy folytathatom az imámat bármely módon (ritmikus imával, szentírási szemlélődéssel, elmélkedéssel, Lectio Divinával, képmeditációval, stb.), végül befejezem például egy Miatyánk vagy a Dicsőség elmondásával.

A szerető figyelem imája

A napod végén, napodra való visszatekintésként alkalmazhatod. Ezt az imát Loyolai Szent Ignác legkedvesebb negyedórájának is hívják. 

Elcsendesedem, megpróbálok egészen jelen lenni Isten számára. Mindazzal együtt, ami foglalkoztat,  Isten jelenlétébe helyezkedem. Elég időt hagyok erre az első lépésre.

Hálát adok Istennek az Ő mindenben megnyilvánuló szeretetéért. Megköszönöm ajándékait és hűségét. Megköszönöm ezt a napot.

Kérem az Úr világosságát, hogy láthassam a mai napot úgy, ahogy volt, úgy, ahogy Ő látja, hogy felismerjem és elfogadjam saját „valóságomat”; hogy azt lássam, amit Ő mutat meg nekem.

Végighaladok a napon (vagy órán, héten, félnapon…): Szerető figyelemmel fordulok ahhoz, ami ma történt: bennem, velem, általam…, azzal a szerető figyelemmel, ahogyan Ő néz engem.

Tehetem ezt úgy, hogy hagyom elvonulni a szemem előtt a napot óráról órára, vagy egyik helyről a másikra haladva, vagy a találkozásokat megjelenítve.

A lényeg, hogy nem kezdek azonnal ítélkezni magam vagy mások felett, hanem Isten szerető szemével nézem és fogadom el a valóságot.  

Imádságban az egész napot, az eseményeket és önmagamat is leteszem Isten kezébe. 

Elmondhatom mindazt, ami most bennem van: vágy, megrendültség, remény, nyugtalanság, öröm, szomorúság… Mindent rábízhatok Isten szeretetére és irgalmára.

Hálát adok mindazért, amit ajándéknak, szépnek, jónak ismertem fel.

Bocsánatot, gyógyulást kérek arra, amit kudarcnak, bűnnek láttam, ami összetört, a sebekre, amit én okoztam vagy mások okoztak nekem.

A következő napra tekintek: Erőt, bizalmat, elszántságot kérek a holnapi naphoz, az ő közelségét és segítségét ahhoz, ami akkor vár rám.

Az ima lezárásaként mindazt, amit felismertem, a napom minden örömteli és fájdalmas megtapasztalását, vágyaimat és kéréseimet belefoglalom abba az imába, amit Jézustól tanultunk, amelyben Istent Atyának szólíthatom: Miatyánk…


Imádság képpel

Csendesedj el egy kényelmes, de figyelmes testtartásban! Tudatosítsd, hogy akárhol vagy, Isten jelenlétében létezel. Ajánld fel önmagadat, az idődet és a képzeletedet Istennek!

Kérd Istentől, amire ma szükséged van, amire vágysz! Kérheted, hogy jobban szeresd Jézust, például ilyen szavakkal: Jézus, hadd ismerjelek meg világosabban, hadd szeresselek bensőségesebben, és hadd kövesselek közelebbről. Kérd Istent, hogy ő legyen az inspirálód, és engedd, hogy a kép feltárja, amit Isten akar megmutatni neked.

Milyen érzéseket kelt benned a kép?

  • Tetszik vagy nem tetszik?
  • Észlelheted a színeket, a hangulatot, az elrendezést, stb.
  • Gondosan figyeld meg a képet!
  • Ha vannak rajta emberek, lásd, hogyan viszonyulnak egymáshoz!
  • Hogyan képzeled, mit éreznek ezek az emberek?
  • Vannak fontos jelek vagy jelképek a képen?
  • Tölts egy kis időt a kép egyszerű szemlélésével!
  • Mit mond neked ez a kép?
  • Jelent-e kihívást bármilyen módon?
  • Megismertet-e új látásmóddal?

Talán nem tetszik neked, ahogyan a festőművész vagy a fényképész látja a dolgokat; te nagyon máshogyan képzeled el őket.

Beszélgethetsz Istennel a képről, vagy bármiről az életedben, ami a képet szemlélve merült fel benned. 

Fejezd be egy kötött imával, például Miatyánkkal.


Lectio Divina – Imádságos megfontolás

Ez az imamód különösen akkor alkalmas, amikor a szentírási rész nem egy történet, hanem például zsoltár, egy részlet valamelyik próféta könyvéből vagy Pál apostol leveleiből.

Olvasd a szentírási részt lassan, megállva minden szónál vagy mondatnál, ami megérint. Engedd, hogy a szavak megszólítsanak! Engedd, hogy a szakasz megérintse az életedet, az emlékeidet! Nincs egyetlen helyes jelentés; ugyanaz a rész kinek-kinek nagyon mást mondhat. Elmélkedj a szavakon! Gyakran az is segít, ha a szavakat vagy mondatokat – ideális esetben hangosan – többször kimondod.

Fontolgasd, ízlelgesd! 

Beszélj Istennel a saját szavaiddal! Képzeld el, hogy Isten válaszol! Fejezd ki legmélyebb vágyaidat!

Szemlélődj; légy csendben Isten jelenlétében. Légy nyugodt és nyitott Isten előtt! Pihenj! Engedd, hogy az elméd elcsendesedjen! Amikor a gondolataid elkalandoznak, térj vissza a szentírási szakaszhoz, és folytasd az olvasást!

Maradj ebben a négyszakaszos folyamatban imaidőd végéig!

Fejezd be egy kötött imával, például a Miatyánkkal.


Ritmikus ima

Ez az imamód különösen alkalmas zsoltárokkal vagy más költői szövegekkel való imára. 

Isten jelenlétébe helyezkedem. Elcsendesedem, tudatosítom, hogy Isten itt és most jelen van és szeretettel tekint rám.

Kezdő ima: „Uram, add, hogy ezt az imaidőt egészen Neked tudjam adni, mindazzal, amim van, és ami vagyok. Legyen ez a Te dicsőségedre, tiszteletedre és szolgálatodra.”  (Természetesen más, neked kedves imát is mondhatsz.)

Elolvasom – akár többször is – az imádságra kiválasztott szentírási részt. Keresem, mi érint meg, és ennek megfelelően olyan ajándékot, kegyelmet kérek Istentől, ami kapcsolódik az életemhez.

Azt a sort, mondatot vagy szót, ami különösen megszólított, a nyugodt légzés ritmusában ismételgetve imádkozom.

Imabeszélgetésben megszólítom Jézust vagy a Szentháromság másik két személyét, kérve, hálát adva, dicsőítve, várakozva.

Az imaidőt a Dicsőség, a Miatyánk vagy más ima elmondásával zárom.

Az ima befejezése után (jó, ha ekkor helyet, de legalább testtartást változtatok) röviden visszatekintek és feljegyzem, amit az imában tapasztaltam, amit ajándékként, kegyelemként kaptam.


Szemlélődés egy szentírási történettel

Akár Jézus-történetekkel, akár ószövetségi szövegekkel imádkozhatunk így. A képzeletemet használom, és olyan részletekre is rácsodálkozhatom, amelyek nem szerepelnek a szövegben.  De nem vagyok egyedül: Isten jelenlétébe helyezkedve, a Vele való párbeszédben alakítom – még inkább: alakítja Ő – imámat. 

Isten jelenlétébe helyezkedem. Elcsendesedem, tudatosítom, hogy Isten itt és most jelen van és szeretettel tekint rám.

Kezdő ima: „Uram, add, hogy ezt az imaidőt egészen Neked tudjam adni, mindazzal, amim van, és ami vagyok. Legyen ez a Te dicsőségedre, tiszteletedre és szolgálatodra.” (Ezek a szavak Loyolai Ignác imáját idézik. Természetesen más, neked kedves imát is mondhatsz.)

Többször elolvasom, felidézem a szentírási történetet, amelyről imádkozni szeretnék, majd félreteszem a szöveget. 

Kérem Istentől a kegyelmet, ajándékot, ami vágyként megszületett bennem e szentírási történet kapcsán.

Elképzelem a történet helyszínét: a szobát, az utcát vagy a vidéket, ahol a jelenet játszódik. Figyelek az időjárásra, a szagokra, illatokra, a szélre, a tűz pattogására…

Majd figyelmemet a szereplőkre fordítom: Jézusra, a tanítványokra, a jelenet többi szereplőjére, járókelőkre… Vajon milyen a ruhájuk? Fáradtak vagy pihentek, feszültek vagy boldogok?

Hallgatom, mit beszélnek a szereplők… Megfigyelem, mit tesznek… 

Magam is a jelenet résztvevője, szereplője vagyok… Talán Jézus rám néz… Talán beszél hozzám… Hallgatom hozzám intézett szavait…

Párbeszédbe bocsátkozom az Úrral. Nem kell kegyes vagy udvarias szavakkal szólnom Hozzá… Arra törekszem, hogy hiteles, őszinte legyek… Azt mondom, ami valóban a szívemből jön… Talán kérni szeretnék valamit… Vagy egyszerűen kiöntöm Előtte a szívem… Odafigyelek a válaszára.

Imádságomat befejezem a Miatyánkkal vagy a Dicsőséggel.


Visszatekintés az imádságra

Jó, ha az ima után, a visszatekintés előtt helyet változtatok például átülök az asztalhoz , de az is elég, ha a testtartásomat változtatom.)

Az imaidő végén egyszerűen csak felidézhetem, milyen kegyelmeket kaptam, milyen érzések jelentek meg bennem az imában. 

Lelkesedés, vágyakozás, béke, öröm… Vagy talán harag, fájdalom, magány, üresség… 

Segíthet, ha ezeket a tapasztalatokat röviden feljegyzem. Így könnyebben vissza tudok tekinteni az imaidőkre, láthatom, Isten milyen úton vezet, mit mond és mire hív benső megmozdulásaim által. 

A feljegyzések akkor is segíthetnek, amikor megosztom tapasztalataimat másokkal.

Frissítve: 2021. március 18.