Száz éve született Muzslay István SJ

Január 9-én lenne százéves Muzslay István jezsuita pap, közgazdász, a belgiumi magyar emigráció meghatározó alakja, hazai diákok önzetlen patrónusa, a Leuvenben máig működő diákotthon egykori igazgatója. Életét, munkásságát rendtársai, kollégái és diákjai visszaemlékezésein keresztül mutatjuk be.

Muzslay István SJ a második világháború és az ’56-os forradalom utáni népes belgiumi magyar emigráns egyetemista közösség lelki vezetője volt, a Leuveni Katolikus Egyetem alkalmazott közgazdaságtudományi karának oktatója, „jeles tudós, kitűnő pedagógus és szervező, a magyar jezsuiták egyik kiemelkedő alkotó egyénisége volt” – írta róla 2007-ben, halálakor egykori tanítványa, Kiss Ulrich SJ. 

Otthon az emigráns magyar diákoknak

A jezsuiták akkori kommunikációs igazgatója egyike volt a számos magyar fiatalnak, akiknek Muzslay atya tette lehetővé, hogy az egyik legrangosabb európai egyetemen tanulhassanak. „Muzslay atya az ’50-es években több száz magyar fiatalnak lett apja és anyja helyett atyja. Rengeteg leleménnyel, határtalan energiával, minden követ megmozgató szívós alapossággal teremtette elő az 1957-re több mint 200 főre gyarapodott leuveni magyar kolónia napi megélhetéséhez a szükségeseket” – méltatta őt temetésén Juhász Gergely főiskolai tanár, egykori kollégája. 

„Önt az Isten küldte!” – e szavakkal fogadta őt érkezésekor, 1955-ben az akkori leuveni rektor. A fiatal magyar jezsuita magára vállalta az akkor már működő Mindszenty Diákotthon vezetését és a gondoskodást az ott tanuló magyar fiatalok sorsáról. Irányításával létrejött a ma is működő leuveni Collegium Hungaricum, amelyet 1998-ig vezetett. Különösen szívén viselte azoknak a diákoknak a sorsát, akiket egyházi iskolás végzettségük miatt idehaza hátrányosan megkülönböztettek.

A leuveni Collegium Hungaricum ma is várja a magyar diákokat

Nemcsak az anyagiakról gondoskodott, hanem megszervezte a kulturális és lelki életüket, tanulmányaikhoz 1957-ben holland–magyar, illetve magyar–holland szótárat szerkesztett. „Kész volt nemcsak az egyetemi hatóságokkal, de a városi elöljárókkal, sőt még államügyészekkel, miniszteri tanácsosokkal, nagykövetekkel is tárgyalni egy-egy diákja érdekében. Befolyását és kapcsolatait kihasználva tömérdek magyar fiatalnak a sorsát igazította el. Bölcs, lényeglátó tanácsaival pedig utat mutatott mindazoknak, akik megfogadták azokat” – jellemezte őt Juhász Gergely, aki 1998-ban átvette tőle az akkor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez került szakkollégium vezetését.

Sokak névtelen jótevője volt

1961-től a Leuveni Katolikus Egyetemen alkalmazott közgazdaságtant tanított, majd megalapította és hosszú éveken keresztül vezette is az egyetem Közép-európai Kutatóintézetét, melyben a nyugati közvélemény előtt ismeretlen közép-európai térség szociális, gazdasági és társadalmi viszonyait kutatta, dolgozta fel és ismertette nemzetközi szinten is elismert tudományos színvonalon. Franciául és hollandul oktatott, magyar nyelvet is, valamint közgazdasági és irodalmi témában publikált. Nagy szerepe volt abban, hogy az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazó Leuveni Kódex 1982-ben visszakerülhetett Magyarországra. Közben hosszú éveken át ő látta el a brüsszeli magyar lelkészség lelkipásztori feladatait is. 

Csak néhány a több száz diákjából: B. Nagy János fizikus, kémikus; Gulyás Balázs neurobiológus; Lámfalussy Sándor közgazdász, az „euró atyja” és Rezsőházy Rudolf, szociológus és gazdaságtörténész – mindannyian a Magyar Tudományos Akadémia tagjai – is leuveni alumnusok. Sokan csak évekkel később tudták meg, hogy az igazgató a tanári fizetéséből támogatta őket. A nyolcvanas években Muzslay atya saját költségén tanulmányi ösztöndíjat hozott létre fiatal katolikusoknak. A legtöbb ösztöndíjas magyar egyetemeken helyezkedett el, de sokáig visszajártak egykori mentorukhoz: 2006-ig évente egyszer Dobogókőn találkoztak. Muzslay atya egy helyen azt írta, úgy érzi magát velük, „mint egy nagyapa gyermekei és unokái között.”

Magyarországon plébániát építtetett, katolikus kiadványokat támogatott, publikált, nehéz sorsú öregek gyógykezelését fizette. Tevékenységéért a belga uralkodótól megkapta a Lipót-rendet és az azzal járó bárói címet, II. János Pál pápa 1994-ben a Társadalomtudományok Pápai Akadémiájának tagjává nevezte ki, itthon pedig a Magyar Örökség Díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.

Boldogan emlékeznek rá

Muzslay atya hitte, hogy „a halál nem végzet és nem is vég. Olyan, mint amikor a nyári pirkadatkor széthúzzuk a szobánk függönyét, és eláraszt minket a felkelő nap csodálatos fénye. A halál az élő Istennel való személyes találkozás”. Azt vallotta, hogy aki Jézus Krisztus útját járja, az nem fél a haláltól, „bármennyire is megdöbbenti az elmúlás ténye”, mert tudja, hogy „csak a teste pihen a földben, amíg a valóságos énje a boldogok világában él tovább, ahol már nincs többé könny, jajszó és gyász, hanem fény és boldogság”.

2007. május 14-én „kétségkívül a magyar emigráció egyik legjelentősebb alakja és a magyar fiatalság egyik legkiemelkedőbb jótevője és pártfogója távozott el” – tájékoztatta haláláról a Magyar Távirati Irodát Havas István, a brüsszeli Magyar Katolikus Misszió akkori lelkésze. Emlékét hálás szeretettel őrzik rendtársai, volt diákjai, munkatársai, barátai, ismerősei és az egész belgiumi magyar közösség.

„Ő, ahogy mondani szokás, egy volt a sok közül. De az is igaz, hogy Muzslay atya egy volt azon kevesek közül, aki sokunknak segített. Tette, tehette, hiszen ő is lélekkel telített volt. Ezért gondolunk rá hálával – most szomorúsággal –, de életünk végéig boldogan” – búcsúzott tőle Moser Zoltán, szintén leuveni öregdiák.


Születésének 100. évében a magyar jezsuiták többféle módon is meg kívánnak emlékezni a nagy előd pályafutásáról, tudományos, oktatásszervezői, lelkipásztori tevékenységéről:


A mi életünkben meghatározó élmény volt, amikor 1980. augusztus 9-én nagybátyám (Pista bátyja, ahogy a rokonságban neveztük) a nyergesújfalusi Szent Mihály-templomban kiszolgáltatta nekünk a házasság szentségét. Az általa adott útravaló már 42 éve összeköt bennünket jóban, rosszban, betegségben, egészségben, örömben és bánatban egyaránt. Az élményt minden év augusztus 9-én, a házassági évfordulónk alkalmával újra megéljük, emlékét szívünkben őrizzük mindörökké.
Muzslai Antal és felesége, Muzslainé Hauszknecht Cecília

Frissítve: 2023. január 24.