Ötven év közös éneklés: jubilál a Jézus Szíve-templom Musica Sacra kórusa

A pesti Jézus Szíve Jezsuita Templom épp most ötvenéves kórusát Bojta Károly atya 1970-ben alapította Budán, az Ulászló utcai kápolnában. Egy év múlva kerültek át mostani helyükre, ahol Kalmár Ödön atya volt a házfőnök, és Alberti Árpád káplán lett a vezetőjük. Őt 1973-ban ifj. Sapszon Ferenc váltotta, 1988 óta pedig Rónaszéki Tamás a karnagy. A kórus két alapító tagja, SAPSZON ISTVÁN és BUZAY ILONA házassága a közös éneklésből nőtt ki, GERENCSÉR BALÁZS és BERTHA VERONIKA pedig 2007-ben friss házasként lettek tagok. Négyükkel idézzük fel az együttes múltját. Szőnyi Szilárd interjúja.

 

– Hogyan jellemeznétek a kórus eddigi vezetőit egy-két bővített mondatban?

Sapszon István: Tizenhat évesen Bojta Karcsi atya zeneszeretete, vagánysága nagyon megragadott; remekül összetartotta közösségünket az 1970-1971-es szakaszban, amikor a capella műveket énekeltünk. Sajnos 1971-ben kilépett és megnősült, a kápolnában nem énekelhettünk tovább. Az ő ötlete volt, hogy menjünk át a Jézus Szíve-templomba. Itt Kalmár Ödön atya szeretettel fogadott minket. Jellemző volt, hogy amikor elment a próbatermünk előtt, az ajtón lévő ablakon beszólt: „Köszönöm, hogy vagytok!” Ő adta nekünk a Musica Sacra nevet.

Buzay Ilona: Személyre szóló figyelemmel kísért minket; minden évben meghívta a kórust egy délutáni beszélgetésre, Lajos pedig – a sekrestyés és szakács – fantasztikus gyümölcssalátát készített…

S. I.: Alberti Árpi atya remekül zongorázott, és megszerettette velünk a spirituálékat. Egy telefonhívás tőle elég volt, hogy „akcióba lépjünk”: például elfekvőbe mentünk énekelni, hogy kis örömet vigyünk a haldoklók utolsó heteibe, napjaiba.

B. I.: Pezsgő szellemi életet éltünk: koncertekre, színházi előadásokra jártunk, de magunk is szerveztünk például Babits-estet.

Gerencsér Balázs: Feleségemmel 2007 óta vagyunk tagok, így az „őstörténetről” csak elmondásból hallottunk. Ma is előkerülnek fényképek, nevek, pillanatok, amelyek mindenkit gazdagítanak. Egyszer például Alberti Árpi atya mondta nekem: a Jézus Szíve-templomban „kórusfúzió” jött létre, mert az Ulászló utcai énekegyütteshez a kezdetekkor egy kisebb leánykar is csatlakozott, akiket Kistétényi Melinda ogonaművész vezetett.

S. I.: Sapszon Feri, a bátyám 20 évesen állt a kórus élére, és 1973-tól 1989-ig irányította az énekkart. Ezt az időszakot a zenei fejlődésünk határozta meg, az igényes kórusművek mellett egyre többet énekeltünk gregoriánt.

Jellemző, hogy például Bárdos Lajos Popule meus című kórusművét a próbán jelen lévő szerző instrukciói szerint szólaltattuk meg.

Megfordultunk Erdélyben, majd Lengyelországban, illetve olyan „nagyágyúkkal” beszélgethettünk, mint Mócsy Imre SJ, Győrszegi vagy Diós István atya. Miután Feri 1988-ban megalapította a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolát, nem tudta tovább vállalni az irányításunkat, ezért a feladatot átadta Rónaszéki Tamásnak.

– És ezzel el is érkezünk a napjainkig tartó korszakhoz.

S. I.: Tamás hegedűművész, nagyszerű zenész, remek vezető, emberileg is rendkívül értékes személyiség. Kitartó munkával olyan művek előadására is képessé tett minket, mint Händel Messiása vagy Mozart Requiemje. És mivel egyben a Budapesti Vonósok muzsikusa, egyre többet énekeltünk zenekarral.

Sorra jelentek meg a CD-ink, megmérettetéseken is részt vettünk – a Mária Rádió legutóbbi, egyházi kórusversenyén a vegyeskórus kategóriában első helyen végeztünk.

Mind gyakrabban mentünk külföldre, s a nagyobb ünnepeken és a hónap első vasárnapján a Jézus Szíve-templomban énekelünk.

B. I.: Tamás szívbéli jóbarát, remek humorral – próbán, ha már lanyhul a figyelem, bedob egy jó történetet vagy viccet, és mindenki feléled… Remek hasonlatokkal segíti a zenei megformálást.

– 2000-ben elnyertétek a „Hangversenykórus Cum Laude” címet. Ez hol helyez el titeket a palettán?

S. I.: Azt hiszem, az egyházi kórusok körében az élmezőnyben vagyunk, a nem egyházi kórusok között természetesen vannak képzettebb énekkarok, de CD-felvételeink alapján azt gondolom, nincs okunk szégyenkezni.

G. B.: Számomra a kórusverseny elsősorban azért volt hasznos, mert jó visszajelzést adott magunkról. Arra mind nagyon büszkék vagyunk, hogy templomi amatőr kórusként többször léptünk fel profi kamarazenekarral és világhírű operaénekesekkel.

– Milyen meghatározó művészekkel dolgoztatok együtt?

S. I.: Kiss Noémival, Timothy Bentch-csel, Mukk Józseffel, Érsek Dórával, Kertesi Ingriddel, Yanis Benabdallahhal, Vámosi Katalinnal és még hosszan sorolhatnám.

Bertha Veronika: Számomra meghatározó volt még együtt dolgozni Bretz Gáborral, Bakos Kornéliával, Megyesi Zoltánnal, valamint a Budapesti Vonósokkal.

– Hány alapító tag énekel a kórusban, és mennyien fordultak meg a sorai között?

S. I.: Kettőnkön kívül Vámosi Gyuri és felesége, Várszegi Veronika alapító tag. A kórusban több százan fordultak meg, neves zenészek is. Csányi Vali, a Rádió Gyermekkórusát alapító Csányi László és Botka Valéria lánya, karnagy és karmester; Dinyés Soma, a gyermekkórus jelenlegi vezetője; Kaposi Gergely karmester; Döbrössy János, az ELTE TÓK Ének-zenei Tanszékének vezetője; Mohay Tamás – Mohayné Katanics Mária fia – szintén tanszékvezető, és még sokan mások.

– Melyek voltak az ötven év legemlékezetesebb fellépései?

S. I.: Sapszon Ferivel Krakkóban a templomban olyan tömeg előtt énekeltünk, hogy vezénylés közben még a keze alatt is állt egy gyermek.

Mozart Requiemje Kiskőrösön, a Jézus Szívében és a Mátyás-templomban is óriási élmény volt.

A Délvidéken is szívszorító koncerteket tartottunk, a jelenlévők annyira „együtt éltek” velünk.

B. V.: Sokunk számára meghatározó volt még a 2011-es Messiás-turné. A top ötben szerintem még mindenképpen benne van, amikor 2018. október 24-én a római Szent Péter téren, Ferenc pápa általános kihallgatásán a kórusszolgálatban mi működhettünk közre.

G. B.: Sokszor a templomi szolgálatok is maradandó, a hitemre is hatással lévő élményt jelentenek. Ilyenek a gyertyafényes karácsonyi koncertek a Jézus Szívében, valamint advent negyedik vasárnapján a reggeli miseszolgálatok az érdi ciszterci nővéreknél – ahol megint csak otthon érezzük magunkat, hiszen éveken keresztül ide jöhettünk augusztusi „edzőtáborunkra”.

– Egy liturgián szolgálattevőként vagytok jelen. Miben kevesebb és miben több ez az „átlagos” miserészvételnél?

S. I.: A zene kézzelfoghatóbbá teszi Isten jelenlétét. E közvetítő feladat miatt szolgálattevőként a szerepünk több az „átlagos” szentmiserészvételnél.

B. I.: Azért van példa a kevesebbre is: amikor rossz volt a hangosítás a kóruson, sajnos „lemaradtunk” a szentbeszédről…

G. B.: A zenei szolgálat egyszerre mély részvétel, hiszen a misének vannak fordulópontjai, amelyeket egy jól kiválasztott művel egészen mélységes titkokig át lehet élni. Ugyanakkor az is benne van, hogy egyik-másik imádság utolsó mondatait általában már a kottába mélyedve hallgatjuk, és lessük karnagyunk kezének intését.

– Milyen zenén kívüli programjaitok vannak, születtek-e itt barátságok, szökkentek-e szárba további szerelmek, házasságok?

S. I.: Szoktunk kirándulni, hangversenyekre menni, időnként össze is járunk. Természetesen születtek barátságok és házasságok, keresztszülőség, komaság is. Most a járvány miatt nem tudunk próbálni, de az együttlét Zoom-beszélgetés formájában, a pénteki próba időpontjában általában megvalósul.

B. I.: A mi szerelmünk és házasságunk is itt szövődött és köttetett 40 évvel ezelőtt.

Mind a hat gyermekünket Alberti Árpád atya keresztelte.

Jó látni, ahogy az egykori diákok apává, anyává, nagyszülővé válnak, sőt többünk gyermeke is kórustag vagy rendszeres kisegítő, szólista lett.

B. V.: A kórus egyben közösség, csupa nagybetűvel. Nem tudjuk, mi a titka, de érezzük, hogy itt nincsenek kasztok vagy régi és új tagok; szerencsére rendszeresen jönnek újak, így nem záródunk be önmagunkba. Fontosak még az életünkben a kirándulások, a külföldi turnék, a kóruslányok és -asszonyok éves „fitye” köre, a karácsonyi zenélések. Az 50 év pedig valóban azt is eredményezte, hogy vannak családok, ahol apa-fia és anya-lánya együtt énekel, illetve léteznek kórusgyermekek”, akiknek a szülei büszke tagok nálunk, fiuk vagy lányuk pedig immár vendégművészként csatlakozik hozzánk.

Az interjú eredetileg a magyar jezsuiták negyedéves lapja, a MIND 2020 téli számában jelent meg. Az újság ezen a linken elolvasható.

Frissítve: 2020. december 10.