P. Timon Sámuel SJ – Az igaztalanul elfeledett jezsuita tudós

Timon Sámuel SJ – szlovák szemmel

A XVIII. századi szlovák kultúra egyik elfeledett alakja, Timon Sámuel történész, tanár és elismert tudós, 1675. július 20-án született, Trencsén közelében, Tornyoson [ma Treincianská Turna], földbirtokos nemesi családban, apja királyi tisztviselő volt, édesanyja a Hrabovsky családból származott. Az ifjú Sámuel 18 évesen belépett a jezsuita rendbe, majd, mint professzor működött Bécsben, Budán, Nagyszombatban és végül Kassán, ahol 1736. április 7-én a rendházban elhunyt. Timon Sámuel a magyarországi modern kritikai történetírás egyik úttörője volt, és az első, aki lefektette a szlovákság kiala-kulásának történelmi koncepcióját.

A korábbi történeti munkák többé-kevésbé, a király vagy a munkát megrendelő mecénások védelmén és kiemelésén alapultak, így a tartalom és a stílus közelebb álltak a középkori ünnepi ódákhoz, amelyek a megénekelt hőst ábrázolták. A Timon által megfogalmazott kritikai történetírás azt jelentette, hogy nem csupán a királyi krónikákra szükséges támaszkodni, hanem mindenekelőtt, a történeti forrásokat kell felkutatni, nem csak a hazai, hanem külföldi levéltárakban is. Majd az összegyűjtött anyagot össze kell hasonlítani egymással, mert csak akkor lehet hiteles tényeket felmutatni.

A XVIII. században, a felvilágosodás kezdeti időszakában alakult ki a modern európai nemzet érzés, a nemzeti identitás alapján, minden nép elkezdődött ismerkedni saját történetével. Timon volt az, aki lefektette a szlovák nemzeti történelem folytonosságának fogalmi alapjait: Pribina nyitrai fejedelemségétől kezdve, a Nagymorva Birodalmon át, a közösen épített középkori Magyar Királyságig, amely egy soknemzetiségű állam volt, de a keresztény elvek tartották össze.

Az etnikai történetírásában cáfolta és indokolatlannak tartotta a magyar honfoglalás mitikus történeteit vagy legendáit. Legfontosabb munkájában, az Imago antiquae Hungariae (A régi Magyarország képe), amely 1773-ban jelent meg Kassán, közzétette elméletét, ami szerint a Pannóniába érkező nomád magyar törzseket, vendégszerető Balaton környéki szlávok és a mai szlovákok ősei fogadták.

Ez az elmélet volt az első komoly szakmai válasz, amelyet szlovák történész adott, aki válaszolt a felmerülő mitikus elbeszélésre és közvélekedésre, miszerint az ősmagyar törzsek hősiesen meghódították Pannóniát (ez az ország nevének római változata, amely magába foglalta a Duna középső folyását, ami lényegében a mai Magyarország és Szlovákia [egy része]).

Az elméletét, a régészeti kutatások, a huszadik század második felében megerősítették, a keverten lakott szláv-magyar területen, a X–XI. században létrejött egy fokozatos kulturális felzárkózás, ahol végül, eltűntek az etnikai különbségek.

Timon Sámuel munkásságában megemlékezett a modern és az ősi magyar királyi szentekről – köztük, a nyitrai Zobor-hegyi kolostorban élő, lengyel származású Szent András-Szvorád, bencés szerzetesről és tanítványáról, a remete Szent Benedekről, aki a Trencsén melletti Vágszikláson [ma Skalka] halt mártírhalált. Valamint kiemelte, hogy milyen fontos szerepet töltött be Szent Adalbert, Szent István megkeresztelésében és egész Magyarország keresztény hitre való térítésében. Timon egy másik fontos munkája: a magyarországi legfontosabb városok topográfiája (Celebriorum Hungariae, Urbarium et Oppidorum Topographia), ezt 1702-ben, Nagyszombatban adta ki, ebben feldolgozta egész Pannónia történelmileg fontos területeinek kulturális és földrajzi emlékeit. A topográfia nyelvészeti szempontból is jelentős, az egyes helyszínek szláv nevét is megadta, ha szükségesnek látta. Megmagyarázta az egyes szavak származását és jelentését, a nemzeti nyelven és az ország hivatalos nyelvén – latinul. Timon szinte teljesen feledésbe merült az oktatási területen is, ahol pedig szintén aktív volt – filozófiát és teológiát tanított a kassai és a nagyszombati jezsuita egyetemeken. A tudománytörténetben azonban számon tartják: Dies peripateticus hoc est, Philosophicuset Ambulatorius, Honoris reverends, Nobilium, Excell, ac … Eruditorum Universitate Tyrnaviensi c. művét, amely 1718-ban, Nagyszombatban látott napvilágot.

Timon Sámuel élettörténete egy XVIII. századbeli magyarországi szlovák nemes története, aki Trencsénben nőtt fel, egész életében viselte nemzeti identitását, szlováknak érezte magát. Ugyanakkor, mint nemes, magyar hazafi, patrióta, büszke volt a Magyar Királyság és Pannónia történetére.

Ez a hozzáállás kiváló példa a ma számára is, minden korban, az idő összefüggésében kell értelmezni, a XVIII. században magyarnak lenni, annyit jelentett, hogy az illető a Magyar Királyság nemese, ez határozta meg vélemény nyilvánítását és politikai hovatartozását. Ezt a hozzáállást kiegészítette a nemzeti identitás, mert bárki szlováknak, magyarnak, németnek, ruszinnak, románnak, szlavónnak vagy horvátnak is érezhette magát.

Timon művei később a XVIII. század utolsó harmadában és a XIX. században, a nemzeti ébredés idején, a magyarországi szlovákok egyenlő politikai jogaiért vívott harcokban tudományos alapul szolgáltak.

A jelentőségére a történészek felfigyeltek, azonban tornyosi emléktábláján kívül, a szlovák kulturális közvélemény ezt a jelentős személyiséget nem értékelte.

Szlovákból fordította, a Viera a Zivot 2012. július-augusztusi számából Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 09.