Papok helytállása a kommunizmus idején – interjú Horváth Bélával, a Hit Pajzsa-díj alapítójával

Bő tíz év után idén ismét jezsuita kapja a Parma Fidei – Hit Pajzsa-díjat. Szabó Ferenc író, költő ugyanis könyveivel, egyéb írásaival rendkívül sokat tett üldözött rendtársai emlékének ápolásáért. Horváth Bélával, az elismerés alapítójával beszélgettünk a lelkipásztorok helytállásáról a kommunista diktatúra idején.

2008-ban Bálint József jezsuita kapta meg a díjat. Tőle jobbra Bolberitz Pál, Lezsák Sándor, Mádl Dalma és Horváth Béla

A Hit Pajzsát azok az élő egyházi személyek kaphatják meg, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. Önnek milyen személyes elkötelezettsége van az ügy iránt?

Ünnepségünk kötődik a kommunizmus áldozatainak emléknapjához, melyet 2000-ben kezdeményeztem az Országgyűlésben, mondván: „1990 nyarán, Budapesten, a VII. kerületben, a Wesselényi utcában emlékművet avattak, és a vörös gránitlapra ráírták a mondatot: »Aki egy lelket megment, olybá tekintendő, mintha egy egész világot mentett volna meg«. Nos, 2000 februárjában – visszatekintve a magyar történelem utolsó száz évére – az előbbi idézetet a következőképpen alakíthatjuk át:

»Aki egy áldozatról is megfeledkezik, olybá tekintendő, mintha az összes áldozatról megfeledkezne«”.

Visszatekintve a múlt századra, láthatjuk, hogy két emberiségellenes ideológia, a nácizmus és a kommunizmus szedte milliószámra az áldozatait. Ezért kezdeményeztem, hogy a középiskolákban minden évben emlékezzenek meg a kommunizmus áldozatairól. Törekvésemben az azóta elhunyt Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író, családunk barátja, valamint Zelnik József etnográfus támogatott. Első megszólalásomat nagy lapítás övezte, mindenki várta a fejleményeket, hogy milyen médiatámadást kapok. A tavasz folyamán aztán kormánypárti, jobboldali képviselők tisztességesen kivették részüket a parlamenti vitában, a célegyenesben pedig már ’56-os szervezetek is aktivizálták magukat. Az emléknap azonban nem könnyen tört utat magának, a baloldal elképesztő támadást indított. Nekem azonban elég volt felmutatnom Izrael Állam egykori nagykövetének, David Krausnak, „odaadó és fontos tevékenységemért” írt köszönőlevelét, amit a holokauszt emléknapon állított márványtáblám kapcsán kaptam tőle.

Végül ezt az emléknapot a Fidesz, a kisgazda, az MDF-es és a MIÉP-es képviselők szavazták meg. Azóta február 25-én, Kovács Béla országgyűlési képviselő, kisgazda országos főtitkár 1947-es, a szovjetek által történt letartóztatásának napján van a megemlékezés.

2001-ben az emléknapon az Országgyűlés ünnepi ülést tartott, s ezt követte elhatározásom, hogy díjat alapítok Gyurkovics Tiborral.

Az elismerést évente egy élő személy kaphatja meg, s Mádl Dalma asszony adja át.

Mondják, a díjat nem kapják, hanem adják. A Parma Fidei esetében pontosan ki adja, vagyis kinek, kiknek az elismerését fejezi ki a plakett?

Szent II. János Pál pápa a XX. századot a vértanúk századának nevezte, és javaslatára megalakult az Új Vértanúk Bizottsága. Szeretett Szentatyánk a Nagy Szentév és az új évezred előkészítésére hívó apostoli levelében kérte, hogy a hívő közösségek gyűjtsék össze és ápolják a XX. században hitükért megölt, meghurcolt keresztények emlékét. E felhívással is összhangban van a Hit Pajzsa-díj eszmei tartalma, amit a kitüntetett tanúságtevők életútja és a Szentírás adja meg Pál apostol szavaival:

„Hirdesd az igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan”, továbbá „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”.

A díj civil kezdeményezés, ám Bolberitz Pál professzor jelenti az „egyházi felügyeletet”, s bárki tehet személyi javaslatot. Alapvetően társadalmi elismerésről van szó – egyházi keretek között nincs ilyen elismerési forma. Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt években díjazottaink közül később számosan állami kitüntetést is kaptak.

A Parma Fidei 18 éves múltra tekinthet vissza. Vannak-e támogatók a díj mögött?

Gyakorlatilag nincsenek. E hosszú idő alatt akadt ugyan néhány magánszemély, aki a sok-sok kiadás közül ezt-azt anyagilag rendezett, de alapvetően családommal együtt szervezem és finanszírozom évről évre a díjátadást. Az első esztendőkben megkerestem a Zsolnay Porcelán Manufaktúrát, ők felajánlották a díj mellé – amit Madarassy István szobrász készít el évente egyedi módon, azaz nincs két egyforma „hit pajzsa” – a „Világ királynője” szobrukat, aztán vezetőségváltás miatt ez abbamaradt. Ezután Dalma asszony közreműködésével a Herendi Porcelán Manufaktúra ajánlotta fel a „Jó pásztor” szobrát, de sajnos most már ez sincs. Mindenesetre továbbra is megrendezem az évenkénti ünnepséget.

„Önző” módon azt mondhatom, hogy a kitüntetettek személyében kiváló embereket ismertem meg, hihetetlen életpályák bontakoztak ki, s maradandó emlék marad a velük folytatott sok hosszú beszélgetés a díjátadás előtt.

Ezért tervezem, talán a 20. díjátadás után, hogy könyv formájában jelentetem meg az eddig díjazottak életútját, interjúit, a laudációkat, fotókat, a sok archivált emléket.

A 2008-ban kitüntetett Bálint József után Szabó Ferenc már a második jezsuita, aki elnyeri a díjat. Mi ragadta meg a döntnököket az életművében?

Valóban, Bálint József jezsuita atya 2008-ban a pesti Jézus Szíve-templomban vette át a díjat. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet, s idézte Szent István királyunk Szent Imre herceghez írt intelmeit: „Ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is”. Az ünnepségen megjelent Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek is.

A pesti Jézus Szíve jezsuita templomban emléktábla látható, amely arra figyelmeztet, hogy a kommunista elnyomás alatt 64 magyar jezsuitát ítéltek el koholt vádak alapján „hazájukért és hitükért”, összesen 1067 évre. Nem véletlen, hogy a kommunista hatalom rettegett a jezsuita atyáktól. Éppen ezért mai feladatunk, hogy „Őrizzük példás emléküket!” Azt az életelvet, ami Bálint atyáé volt, amit Péter apostol mondott a jeruzsálemi Főtanács előtt, amikor megtiltották neki és János apostolnak, hogy Jézusról beszéljenek: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”. S idézhetem Loyolai Szent Ignácot, a Jézus Társaság alapítóját, aki arra figyelmeztette a jezsuitákat:

„Ha nem üldöznek titeket, vizsgáljátok meg lelkiismereteteket, hogy jól végzitek-e munkátokat”.

Így természetes, hogy 11 év után ismét egy jezsuita atya lesz kitüntetve. Szabó Ferenc atyát nem kell bemutatni, 1956. november végén menekült el Magyarországról, majd 25 éven át szerkesztette a Vatikáni Rádió magyar műsorát. Na, de ne menjünk elébe a laudációnak…

Több mint negyedszázaddal a rendszerváltozás után egyre kevesebb élő tanúja marad a szocializmus egyházüldözésének. Ha a jövőre tekint, hány év távlatot lát bele az elismerésbe?

Az induláskor úgy tíz évben gondolkodtam. Azután, mint amikor a hógolyó elindul a lejtőn, s lavina lesz belőle, úgy bővült a még köztünk élő, kitüntetésre méltó személyek névsora, egyre több ajánlás érkezik magánszemélyektől, templomi közösségektől. Most úgy látom, még legalább tíz díjátadás előtt állunk, mert Lukács evangélista szavai szerint Jézus tanítványaira ez vár: „Az én nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Ha kitartotok, megmentitek lelketeket” – s bizony sokan vannak még köztünk, akik kitartottak a Rákosi-Kádár éra alatt.

A díjátadó február 23-án, szombaton 11 órakor lesz a Párbeszéd Házában. Részletek a PH honlapján.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. február 15.