Professzusok – Koadjutor spirituálisok?

szent_ignac_a_parizsi_egyetemen_3.Amikor Loyolai Szent Ignác a 16. század első felében a Jézus Társaságot megalapította, a rend első tagjait egyetemi végzettségű papokból toborozta. Teológiai műveltséggel rendelkező papokból szervezte meg rendjét és így bocsátotta alapítását a Szentszék rendelkezésére. De már az elején is jelentkeztek felvételre olyan papok, akik teológiai főiskolát nem végeztek, de buzgó lelkületük alapján alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a fiatal Jézus Társaságban segédlelkészként apostolkodjanak. Tehát Szent Ignác idején az ünnepélyes fogadalmas papok és a segédlelkészek között a különbség csak az volt, hogy az ünnepélyes fogadalmas rendtagok 4 év teológiát tanultak. Szerzetes lelkiség szempontjából minden paptól megkívánta Szent Ignác, hogy az átlagot meghaladó, minőségi ember, példás szerzetes legyen.

mercurian_everadSzent Ignác halála után a nagy tekintélyre emelkedett spanyol Nadal, a válogatás rigorista normát juttatott érvényre, így a rendalapító gondolatától eltértek, a rendalkotmányt megmásították. Az új irány az ünnepélyes fogadalomra szánt atyáktól azt követelte, hogy teológiai tudásuk kimagasló legyen., vagyis csak olyanok lehettek a rend teljes jogú tagjai, akik a teológia tanítására is alkalmas műveltséggel rendelkeztek. Ennek a magas igénynek a jegyében születtek meg a rendben már a 16. század második felében azok a törvények, amelyek ünnepélyes fogadalomhoz csak professzori műveltséggel rendelkező rendtagokat engedtek. Amikor aztán a Társaság nemcsak kész papokat, hanem fiatalokat is felvett és ezeket kiképeztette, a teológiát egyetemi fokon csak azokkal tanultatta, akik bölcseleti szigorlataikat az átlagos közepesnél jobb eredménnyel tették le. Így a Társaság negyedik generálisának, Mercuriánnak az éveiben a segédlelkészek a z atyák 47 százalékát alkották, míg Szent Ignác kormányzása alatt a papoknak csak 8 százaléka volt segédlelkész.

A 17. és a 18. században viszont újabb és újabb megszorítások ellenére egyre kisebb lett a segédlelkészek száma, ugyanis a Társaságot mindenfelé ismerték, a fiatalok közül igen sok volt a jelentkező, tehát a felvételnél kiválogathatták azokat, akiket a magasabb studiumokra alkalmasnak ítéltek. A teológiai oktatás is fejlődött, minden rendtagnak módjában állt, hogy egyetemi fokon tanulja a hittudományt. Amikor 1773-ban XIV. Kelemen pápa az európai udvarok nyomására a Jézus társaságot feloszlatta, az atyáknak csak 5 százaléka volt segédlelkész.

xiv._kelemen_papa1814-ben a rend újból megkapta a működési engedélyt a Szentszéktől. Az újjászületett Társaságban azonban rendkívüli szigorral történt a válogatás. Míg a régi Társaságban 47 százaléknál sohasem volt nagyobb a segédlelkészek száma, addig az új Társaságban a százalékarány egyre nőtt úgyannyira, hogy az 1946-ban elhunyt Ledochowski generális kormányzása idején az atyák 65 százaléka csak segédlelkész volt, míg a rend elitjét a papoknak a 35 százaléka alkotta. Az új Társaságban a válogatás alapja egyrészt az egész bölcseletet és teológiát átfogó záró szigorlat volt, ezt jeles eredménnyel kellett letenni, másrészt a szerzetesi erényekben az illetőnek az átlagot magasan meghaladva példamutatónak kellett lennie. Akiket segédlelkésznek minősítettek, legtöbben a szigorlat porondján maradtak alul, a négy professzorral folytatott kétórás bölcseleti és teológiai vitából vesztesként kerültek ki. A vizsgáztató tanár ugyanis nem vehette figyelembe a vizsgázó korábbi eredményeit, hanem egyedül a szigorlat alapján kellett a vizsgázót minősítenie. Így volt lehetséges, hogy olyanok buktak meg a szigorlaton, akiket az elöljárók teológiai katedrára szántak.

Mikor tekintettek valakit az ünnepélyes fogadalomra alkalmatlannak? Ha szigorlata alapján nem állapították meg róla, hogy kimagasló bölcseleti és teológiai műveltséggel rendelkeznek. A II. Vatikáni Zsinat a szerzetes élet reformjáról kiadott rendeletében előírja, hogy a szerzetes családokon belül tüntessenek el minden hátrányos megkülönböztetést. A papi rendekben még a papok és a segítőtestvérek között se legyen más különbség, mint a papság, vagyis a zsinat azt kívánja, hogy minden szerzetes rendjén belül ugyanazon jogokat élvezze.

Lukács László SJ

 

Jegyzetek:

Professzus– négy fogadalmas jezsuita pap, elismert, teljes jogú tagja a Jézus Társaságának.

Koadjutor spirituális– lelki segítő, olyan jezsuita pap, aki csak a három fogadalmát tehette le, a negyediket nem.

Nadal, Jerome (1507-1580) mallorcai születésű jezsuita, már Párizsban megismerte a Jézus Társaságot, de csak Xavéri Szent Ferenc leveleinek a hatására lépett be a rendbe, a jezsuita oktatás egyik megszervezője, később vizitátor és az általános rendfőnök asszisztense.

Mercurián, Eberhard (1514-1580) belga származású jezsuita 1573 és 1580 között vezette a jezsuita rendet.

Ledóchowski, Wladimir(1866-1946) lengyel bárói családból származó osztrák arisztokrata, 1915 és 1946 között kormányozta a Jézus Társaságát.

(Jegyzeteket készítette Bikfalvi Géza)

 

Frissítve: 2016. augusztus 08.