R.E.M.É.NY. Bostoni lelkigyakorlat hajléktalanokkal

Egy hónappal ezelőtt az Igantian Spirituality Project (ISP) által hajléktalanok számára szervezett háromnapos lelkigyakorlaton vett részt kísérőként Mihalkov Ferenc SJ. Az alábbiakban az ő beszámolóját olvashatják.

A Boston közelében lévő Campion Centerben töltöttünk egy hétvégét: 12 hajléktalan férfi volt 4 kísérővel. A résztvevők többsége az otthontalanság fájdalma mellett különböző szenvedélybetegségekkel – alkohol-, drog-, gyógyszerfüggőség – és ezekből adódó egyéb betegségekkel – mint például HIV-fertőzés – is küzd.

1998-ban Chicagoban született meg az ISP ötlete. Bill Creed jezsuita atyának jutott eszébe, hogy mi lenne, ha olyan emberek számára is elérhetővé tennénk a lelkigyakorlatokat, akiknek erre sem elegendő pénze, sem ideje nincsen. Ma már az Egyesült Államok 29 városában szerveznek évente több mint 150 lelkigyakorlatot azon nőknek és férfiaknak, akiknek egyébként esélyük sem lenne megtapasztalni ennek ajándékait. Én a tanév elején, apostoli munkámon keresztül kapcsolódtam be az ISP életébe, és nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért.

A lelkigyakorlat legfiatalabb résztvevője 24, a legidősebb 63 éves volt. Nemcsak életkorban, de világnézetben is összetett csoportunk volt; amellett, hogy nem mindenki volt katolikus, sokan semmilyen vallásos vagy lelkiségi háttérrel nem rendelkeztek. Nagyon szép volt látni, ahogyan a három nap alatt közösséggé formálódik a csoport. Egy jól megírt, feszes program mentén haladtunk, közös és egyéni elmélkedésekkel és sok-sok „csoportmunkával”, megosztással. Hálás vagyok a Jóistennek azért, hogy szemtanúja lehettem, hogyan jutnak a résztvevők fokozatosan egyre mélyebbre az Istennel való kapcsolatban és ennek megosztásában közösségileg, egyénileg, személyesen.

Sokak számára egyáltalán nem volt idegen a megosztás műfaja, találkoztak vele korábban a különböző tizenkét lépéses felépülési programok során. Mély megosztásaink voltak. Személyes történetek, történelmek, tragédiák, szenvedések, sebek, fájdalmak, csodák. Örülök, hogy láthattam, ahogyan a Szentlélek „dolgozik”. Talán az utóbbi idő legszebb élménye volt.

A visszajelzésekből az derült ki, hogy voltak, akik csak most tudtak megbocsátani végre maguknak, volt aki azt emelte ki, hogy mekkora segítség csend és a megosztás együtt, vagy hogy most érzett rá arra, hogy „jobban hasonlít másokra, mint eddig hitte.” Férfiak csoportjáról van szó, így sokan a „bajtársiasságot”, a „testvériséget”, a „szövetséget”, vagyis az egymással kialakult szoros kapcsolatot tartották a lelkigyakorlat legértékesebb ajándékának. Valaki azt írta, hogy számára a legfontosabb a „R.E.M.É.NY.” („H.O.P.E.”) és a többiek tapasztalatainak meghallgatása volt.

Frissítve: 2018. március 15.