A gyermekvédelemről katolikus szemmel

A maga nemében az első nagyszabású konferenciát rendezték Magyarországon május 24-én a gyermek- és ifjúságvédelemről a katolikus egyházban. A budapesti tanácskozást a jezsuita kötődésű Ignáci Pedagógiai Műhely, valamint a püspöki kar fenntartásában működő Katolikus Pedagógiai Intézet szervezte.

Hortobágyi Cirill, Szentes Judit és Hans Zollnar (balról jobbra) a konferencia sajtótájékoztatóján (Merényi Zita/Magyar Kurír felvétele)

A két szervező intézmény vezetője, Rudan Mária és Barcsák Marianna köszöntője után a nyitóelőadásokat Hans Zollner SJ, a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának igazgatója és Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát tartotta. Utóbbi Juhász-Laczik T. Albin OSB-vel, a Pannonhalmi bencés gimnázium igazgatójával együtt mutatta be az iskolájukban működő gyermekvédelmi modellt.

Az eseményen, melyet a Renovabis, a német püspöki kar közép- és kelet-európai segélyszervezete támogatott, több mint kétszáz pedagógus, szakember vett részt, köztük papok, szerzetesek. Az előadások, műhelyfoglalkozások azt mutatták be, hogy a magyar egyházban milyen sokszínű gyermek- és ifjúságvédelmi munka folyik, s a résztvevők megosztották egymással jó gyakorlataikat.

Hans Zollner (Merényi Zita/Magyar Kurír felvétele)

A két nyitóelőadás részletesen taglalta a tennivalókat a szexuális zaklatások megelőzésére, illetve kezelésére. Hans Zollner beszéde elején ismertette az ENSZ friss jelentését, mely szerint a világon egymilliárd gyermek áldozata valamilyen lelki, fizikai erőszaknak, szexuális visszaélésnek, fegyveres konfliktusoknak. Az Európa Tanács felmérése szerint pedig földrészünkön minden ötödik gyermek ellen követnek el szexuális abúzust. A visszaélések 95 százaléka a családban történik, a fennmaradó 5-ből 3 százalékban pedig az elkövető szomszéd, barát, tanár, orvos, lelkipásztor, edző. A legnagyobb kockázatot a nevelőapa jelenti: esetükben hétszer akkora a megrontás esélye, mint a biológiai szülőnél.

Az egyházi személyek által elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban Hortobágyi Cirill azt tapasztalja, hogy amikor egy intézmény ilyen esettel szembesül, az első reakció – nem alaptalanul – a félelem. Mi lesz a hírnevével; a média nem torzítja el a történteket? A főapát szerint azonban a nyilvánosságnak pozitív hatása van. Ha egy visszaélés napfényre kerül, az bátorságot adhat más áldozatoknak is, hogy megszólaljanak, így lehetőség nyílik arra, hogy segítséget kapjanak. Az igazság feltárulása segít abban is, hogy megelőzési modelleket, protokollokat vezessünk be, és ha egy közösség „beleáll” egy ilyen helyzetbe, bár sebhely marad az arcán, összességében szerethetőbbé válik.

Hortobágyi Cirill (Merényi Zita/Magyar Kurír felvétele)

A konferencia résztvevői ugyanakkor hangsúlyozták: a kérdést hiba volna a szexuális visszaélésekre szűkíteni. Amint a tanácskozáshoz kapcsolódó sajtótájékoztatón Szentes Judit SSS, a Katolikus Pedagógiai Intézet gyermek- és ifjúságvédelmi szakembere elmondta, az egyház leginkább sebezhető tagjainak megóvása többek között olyan területeket foglal magába, mint a válság- és konfliktuskezelés, a bullying, a digitális világ kihívásai, a szociális készségfejlesztés vagy a szexuális nevelés. A plenáris előadások után ezért 12 szekció közül választhattak a résztvevők, melyekben az iménti területekről osztották meg egymással a tapasztalataikat.

(A tanácskozásnak élénk sajtóvisszhangja volt, lásd szemlénket a megjelent cikkekről, interjúkról.)

A konferencia résztvevői (Merényi Zita/Magyar Kurír felvétele)
Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. május 29.