Sajgó Szabolcs SJ a Jezsuita Menekültszolgálatról

Hogyan segítenek Ukrajnának és Ukrajnában a jezsuiták? Milyen helyzetekkel találkozott az elmúlt hónapban a határon és a pályaudvarokon? Mit kezdjünk a háború okozta lelki traumákkal? Erről kérdeztük Sajgó Szabolcsot, a hazai Jezsuita Menekültszolgálat felelősét, az ukrajnai humanitárius válság kezelésével megbízott magyarországi jezsuitát. Feke György interjúja.

Fotó: Orbán Gellért

Két nappal a háború kitörése előtt értél haza Varsóból, ahol az Ukrajnában is szolgáló lengyel jezsuiták vendége voltál. Benne volt már a levegőben, hogy történni fog valami? 

Egy lengyel pap-költő, Jan Twardowski műveit fordítottam a féléves pihenőidőmben, de természetesen figyeltem a körülöttem történő eseményeket. Érkezésemkor már nagyon feszült volt a helyzet. Azok a helyiek, akiknek közelebbi rálátásuk volt, a január 20-át követő hetet is kritikusnak tartották: azt mondták, Putyin vagy akkor lép, vagy hallgat a kínaiakra, és megvárja a téli olimpia végét. De abban biztosak voltak, hogy a háború csak idő kérdése.

Mit lehet tudni az Ukrajnában tevékenykedő jezsuitákról?

Az országban a krakkói központú dél-lengyel provincia tart fenn négy missziós állomást. A háború előtt Kijevben, Lvivben, Hmelnickij és Csernovic városában voltak jelen, körülbelül egy tucat jezsuitával. A lengyel és az ukrán püspökökkel együtt a háttérben sokat dolgoztak azért, hogy megakadályozzák a háborút, de nem sikerült. 

Hogyan segítenek a lengyel jezsuiták Ukrajnában, Ukrajnának?

A lengyel provinciák szociális tevékenységének eddig is része volt a menekültek segítése, s most rengetegen érkeznek hozzájuk. Már korábbról ismertem azt a jezsuitát is, aki Varsóban szervezi a menekültszolgálatot. Most megismerkedtem az ukrajnai JRS jezsuita felelősével. Az ukrán görögkatolikus tábori lelkészek munkáját egy fiatal jezsuita koordinálja, vele is fölvettem a kapcsolatot. Rendszeresen egyeztetünk, hiszen hazaérkezésem után Vízi Elemér provinciális megbízott a háború okozta humanitárius válság miatt Magyarországra érkező, illetve az Ukrajnában maradt menekültek rendtartományi szintű segítésének koordinálásával.

Michael Czerny bíborost, Ferenc pápa menekültügyi követét többek között Sajgó Szabolcs SJ kalauzolta Magyarországon. A fénykép a Keleti pályaudvaron készült.

Kedden este még úgy érkeztél Budapestre, hogy a mozambiki utazásodat tervezted, csütörtök hajnalban pedig kirobbant a háború. Mi játszódott le benned?

Eszembe jutott az 1981-es év, amikor elmentem a nagyvilágba megkeresni a helyemet.

Belgiumban fél évet várakozva újra és újra felmerült, hogy papként, illetve ismerőseim segítségével lerövidítsem az ügyintézést, de én át akartam menni mindazon a nehézségen, amiken a többi menekült.

Nagyon hálás vagyok a Legfőbb Ötletadónak ezért a sugallatért, mert most jobban át tudom érezni a hozzánk érkezők helyzetét, hogy mit él át valaki, aki egy táskával sietve hagyja el összeomló otthonát, akinek egy másik kultúrába, nyelvbe kell integrálódnia. A háború kitörésekor az fogalmazódott meg bennem, hogy miért mennék Afrikába, amikor itt van szükség segítségre. 

Mire szól ez a megbízás?

P. Generális rendelkezésére Vízi Elemér atyának azonnali hatállyal ki kellett neveznie valakit, aki a magyar jezsuita provinciának az ukrán humanitárius válság enyhítéséért végzett szerteágazó tevékenységét összefogja és segíti. Ez lettem én, hiszen évek óta a Jezsuita Menekültszolgálat jezsuita felelőse vagyok. Kővágó Emese szakmai vezetésével nagyszerűen végzi munkáját ez a szolgálat. Most rendházaink, közösségeink és műveink is felajánlották segítségüket. Összekötő vagyok, tájékozódom, hol, mikor, mire van szükség ebben a folyamatosan változó helyzetben, keresem az együttműködés lehetőségeit. Ez nem egyemberes munka, ezért tanácsadó testület segíti a szolgálatot. Keressük, mire van szükség, mi az a hatékony, jó válasz, amit a magyar jezsuiták tudnak adni, kikkel közösen tudják megvalósítani, és milyen emberi, anyagi erőforrások kellenek hozzá.

Milyen helyzetekkel találkoztál a az elmúlt hónapban a határon és a pályaudvarokon? 

A menekülők egy részének van autója, megtakarított pénze egy ideje már valutában és kapcsolatai, tehát nem szorul segítségre. Sokaknak vannak külföldön élő rokonaik, barátaik, hozzájuk igyekeznek. A háború előtt már vagy hétmillió ukrán vendégmunkás dolgozott külföldön, most követi őket az egész család. És vannak, nem kevesen, akiknek semmijük sincs, csak biztonságban akarják tudni magukat, ezért indultak el. Nekik abban segíthetünk, hogy megkapják az utazáshoz szükséges papírjaikat, legyen ételük, italuk és szállásuk. 

A Jezsuita Menekültszolgálat munkatársa néhány évvel ezelőtt

Ha már szállás: az igaz, hogy nem tudtál úgy kimenni a pályaudvarra, hogy visszafelé jövet ne jöjjön veled néhány ember? 

Annak ellenére, hogy rengeteg a befogadó, a felajánlások és az igények nem mindig találkoznak. Sokan jelezték nálunk is, hogy készek megnyitni otthonukat. Korábbi munkatársunk egy afrikai menekültet szállásolt el több napra, de a Sodrás utcai rendházba és a budapesti szakkollégiumainkba is vittünk már embereket éjszakára. Egyik este Madridból írt egy férfi, aki hallotta, hogy segítem a menekülteket, és arra kért, hogy másnap reggel hozzam el a határról a felesége családját. Hála Istennek, sikerült megtalálni őket, baptisták fogadták és hozták őket Budapestre, ők egy szűk hetet töltöttek a Sodrás utcai közösségünkkel egy fedél alatt. 

Hogyan működnek együtt nemzetközi szinten a jezsuiták a menekültekért?

A generális kezdeményezésére a magyar mellett van lengyel, szlovák és román koordinátor is. Rendszeresen egyeztetünk, kiegészülve a nemzetközi és az európai Jezsuita Menekültszolgálattal. A cseh provinciális segítője írt korábban, hogy ők is ki akarják venni a részüket a segítségnyújtásból, ezért a lengyel, a magyar és a román határra is terveznek adományokat küldeni. A helyzet közben drámaian megváltozott: Csehország is megtelt a menekültekkel. A jezsuiták Amerikában és Nyugat-Európában is megmozdultak, hogy enyhítsék ezt a hatalmas humanitárius katasztrófát. 

Itthon kikkel dolgoztok együtt a menekültek fogadásában, az adományok célba juttatásában?

A nagy segélyszervezetek koordináltan vannak jelen a határon és eddig a pályaudvarokon, most már a BOK sportcsarnokban kialakított fogadóközpontban. Elsősorban a Katolikus Karitásszal és a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal kerestük a kapcsolatot, az ő szervezett segítségnyújtásukhoz igyekszünk csatlakozni a JMSZ-szel és önkénteseinkkel. A cél az, hogy okosan azt tegyük, amire szükség van, és amihez a leginkább értünk, amit más nem tud megtenni helyettünk.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Hogy látod, most mire van szükség? 

Mindenre. Az alapellátáson étel, ital, szállás… túl leginkább a személyes törődésre, tolmácsokra, segítő önkéntesekre. És nagyfokú rugalmasságra, kreativitásra, gyors döntésekre… Többek között az egyházmegyei karitász menekültszállásainak segítünk egészségügyi szolgálat szervezésével:

Fodor Réka és Csókay András vezetésével önkéntes orvosok heti ügyeletet vállalnak.

A Jezsuita Menekültszolgálat egyik erősségére, az iskolai integrációra, valamint a magyar mint idegen nyelv oktatását segítő szakmai anyagokra is nagy a kereslet. 

Kárpátaljára is többször ellátogattál ebben az időszakban. Ott mi a helyzet?

Folyamatosan változik. Találkoztam magyar egyházi és ukrán állami vezetőkkel is, segítőkész volt mindenki, igyekeznek összefogva megoldani a nehézségeket. Az emberek nagyon félnek. Persze az is félelmetes lépés, hogy valaki elhagyja az otthonát; ha az ember feladja az életét, azt később nehéz visszacsinálni. Az ukrajnai kapcsolatainkon keresztül megpróbáljuk megszervezni, hogy ők is lelki támogatást, mentálhigiénés segítséget kapjanak.

Mit kezdjünk a háború okozta lelki traumákkal?

Hihetetlen, min mennek át a menekülni kényszerülő emberek, ezzel kezdeni kell valamit. Olyan lelkülettel, érzékenységgel kell végezni a dolgunkat, ami önmagában gyógyító légkört teremt. Elkezdtünk együttműködni más magyar szerzetesrendekkel. Az egyik terület a pályaudvari, illetve már a BOK csarnokbeli közös misszió. Másik a mentálhigiénés segítség, hogy az ebben szakember szerzetesek és baráti körük vállaljanak hetente néhány órás, akár egynapos szolgálatot. Itt a nyelvtudás alapvetően fontos. Vannak kárpátaljai magyar menekültek is. Mindemellett lényeges, hogy a hozzánk érkezők spirituális segítséget kapjanak valamilyen módon. Azt gondolom tehát, elsősorban abban kell segítenünk együtt, ami az erősségünk.


Sajgó Szabolcs SJ a Vatikáni Rádiónak nyilatkozva is beszámolt a magyar jezsuiták menekültsegítő tevékenységéről. Az adás ezen a linken meghallgatható.

Frissítve: 2022. április 12.