A szembenézéstől a megelőzésig: a pannonhalmi gyermekvédelmi konferencia tanulságai

Hosszú folyamat gyümölcseként valósult meg az október 15-i gyermekvédelmi konferencia Pannonhalmán. A csendet a középpontba állító tematikus év részeként gyűltek össze szakemberek, tanárok, iskolafenntartók és érdeklődők, hogy közösen gondolkodjanak elsősorban a köznevelési intézményekben tapasztalható gyermekvédelmi problémákról és lehetséges megoldásokról. Csendtől a szóig – beszédes címet választottak a szervezők annak a szemléletváltásnak a megfogalmazására, amit az intézményi gyermekvédelmi irányelvek jelentenek. Az alábbiakban a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának gyerekvédelmi tanácsadója, Rudan Mária reflexióját közöljük.

A pannonhalmi bencések az iskolai bántalmazások felismerésétől bejárták az egész közösség és intézmény működését átformáló olykor fájdalmas és mégis felemelő utat. A gyermekek biztonságát szem előtt tartó működésmód kialakítása egy intézmény vagy közösség működésének sok szeletét érinti, alapvető és nagyon személyes kérdésekkel is szembesít. A szimpózium egyik nagy értéke volt az a nyitottság és őszinteség, ahogy erről az útról és a megszerzett tapasztalatokról beszámolt a közösség képviseletében Juhász-Laczik Albin atya, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója.

Ez a szembenézés nemcsak a saját közösségük és iskolájuk működésére nézve hozott tanulságokat, hanem arra indította a bencéseket és az iskola vezetőit, hogy tágabb összefüggéseiben is szemléljék a gyermekvédelem ügyét – mit jelent ma a gyermekek védelme az egyházban és az állami intézményekben. Ennek a témával foglalkozók felé megnyilvánuló nyitottságnak lett a gyümölcse az a széles kört képviselő, párbeszédre nyitott közeg, ami ezen az alkalmon létrejött, ahol egészen eltérő meggyőződésű szakemberek tudtak a közös ügy érdekében egy asztalhoz ülni. Így rálátást kaphattunk, hogy az intézményi bántalmazás különböző formái mennyire általánosan jelen lévő problémák, és a megoldás felé is hasonló lépések lehetnek szükségesek, függetlenül attól, hogy milyen hátterű és világnézetű intézményről van szó.

Felemelő volt megtapasztalni a Ferenc pápa által létrehozott gyermekvédelmi bizottság tagjai által képviselt érzékeny, őszinte és világos szemléletet arról, hogyan van jelen a gyermekvédelem témája ma az egyházban.

A szembenézés fontossága, a felelősség világos felismerése és az ebből kiinduló cselekvés reményt ad.

Ezen az úton járva jobban felismerhetjük azokat a tényezőket, amelyek lehetővé tették a bántalmazások bekövetkeztét, a napvilágra került esetek nem megfelelő kezelését, és a jövőben megelőzhetjük az ilyen helyzeteket.

A gyermekbántalmazás jelen van a társadalom minden rétegében és szinte minden csoportjában. Azonban a gyermekekkel foglalkozó intézmények vagy azok a közegek, ahol a gyermekek jelen vannak, felelősségüket felismerve sokat tehetnek azért, hogy biztonságosabbak legyenek. Hosszú folyamat lehet a közösségi döntés során kialakított gyermekvédelmi irányelvek létrehozása egy-egy csoportban vagy közösségben; az így elért átláthatóság egyrészt minden résztvevő számára növeli a biztonságot, másrészt komoly belső erőforrásainkra ismerhetünk rá általa. Mindannyian tapasztaljuk a fiatalokat és gyermekeket fenyegető sokféle veszélyforrást – függőségek, családi nehézségek, online térből érkező fenyegetések stb. –, de azt is tudjuk, hogy külső segítséget csak kevéssé remélhetünk gyermekek védelmében. Így személyes szemléletünk és gyakorlataink átalakítása egyéni és közösségi szintén jelentheti azt a védelmet és biztonságot, amit szeretnénk megadni a bántalmazásokkal szemben kiszolgáltatottabb gyermekeknek és fiataloknak.

A pannonhalmi konferencia fontos lépés volt azon az úton, amin a gyermekek biztonsága érdekében elindultunk, és felemelő élmény volt, hogy ezt a lépést az őszinteség, a hiteles szembenézés és a párbeszédre nyitottság jegyében tehettük meg.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. október 22.