Szent Ignác-díjat kapott a magyar jezsuiták öt munkatársa

A magyar rendtartomány védőszentjei, a kassai vértanúk szeptember 7-iki emléknapján tartott ünnepségen a jezsuiták öt munkatársa vehette át Vízi Elemér SJ provinciálistól az idén (újra)alapított Szent Ignác-díjat. Az elismerést minden esztendőben azok vehetik át, akik kimagasló szakmai munkájukkal, példamutató módon szolgálják a rendtartományt. A díjat kifejező oklevél mellé a bakonybéli bencések oroszlámosi talpas keresztje társul, mely ezüstözütt bronzból készült, és szárainak végén hegyikristályt tartalmaz. Az alábbiakban Vízi Elemér tartományfőnök gondolatait, majd az idei díjazottak nevét, illetve méltatásukat közöljük.

Vízi Elemér SJ tartományfőnök a Szent Ignác-díjról

Tisztelt Barátaink, Vendégeink, kedves Munkatársak és Rendtársak!

A 2016 őszén tartott legutóbbi, 36. Általános Rendgyűlés első dokumentuma így fogalmaz: „A másokkal való együttműködés az egyetlen út arra, hogy Jézus Társasága betölthesse a rábízott küldetést. … Arturo Sosa generális atya szavaival élve a jezsuiták megtapasztalták ’a meghívást, hogy részt vegyenek Jézus Krisztus küldetésében. Ez a küldetés nem kizárólag a miénk, hanem osztozik benne sok férfi és nő, akik mások megszentelt szolgálatát végzik.’” (36ÁR 1,36) Mi is, a magyar rendtartományban naponta tapasztaljuk Isten népének sokrétű, aktív és szakmai részvételét a küldetésünkben, melyért mindenkinek hálásak vagyunk. Szeretném elismerni és megbecsülni mindenki munkáját.

A Szent Ignác-díj átadásából szeretnénk hagyományt teremteni, hogy ezáltal is méltányoljuk velünk együtt szolgáló munkatársaink és támogatóink kiemelkedő tevékenységét és helytállását.

A díjak átadása előtt engedjék meg, hogy hozzáfűzzek néhány gondolatot a kereszt jelentőségéhez Szent Ignác életében:

  • A lelkigyakorlatok első hetében kiemelkedő szerepe van a keresztre feszített Krisztus szemlélésének és a vele való párbeszédnek, miközben az imádkozó találkozik a hozzá lehajló és őt felemelő szeretettel. Ennek hatására felismeri saját élete csapdáit, bűneit, és indíttatást érez arra, hogy „bensőleg megismerje, megszeresse és kövesse” az evangéliumok Krisztusát.
  • Minden bizonnyal Szent Ignác a saját tapasztalatából ismerte e találkozás erejét. Így a „megvilágosodás tapasztalatát” követően – amit Cardoner-élményként ismerünk – a közelben található kereszthez siet, hogy hálát adjon. Ekkor ismeri fel, hogy a látomás, ami időnként megjelent neki és vonzónak tűnt, most teljesen fakó volt, és hogy nem Istentől jött. A kereszt így a megkülönböztetés helyévé válik számára, ahol megmutatkozik az, ami Istenhez tartozik. A Cardoner-tapasztalat megnyitotta szemét, úgy, hogy egyszerre „mindent egészen újnak látott.” A valóság áttetszővé lett számára, és képessé vált meglátni a minden dolog mélyén működő Istent, aki arra hívta, hogy „segítsen a lelkeken.” A valóságnak ez az új látásmódja vezette Szent Ignácot, hogy mindenben Istent keresse és találja meg.
  • Társaságunk megalapításának előzményében szintén ott találjuk a keresztet: útban Róma felé Szent Ignác La Storta kis kápolnájában kapta legjelentősebb élményét a Társaság megalapításához. Egy misztikus látomásban világosan látta, „hogy az Atya odahelyezte őt Fia, Krisztus mellé”, a keresztet hordozó Fia mellé, és Jézus elfogadta őt, mondván: „Akarom, hogy szolgálatunkba állj.” Így Ignác a keresztjét hordozó Krisztus „társa lett”, hogy a Kereszt zászlaja alatt szolgálja a lelkek üdvösségét.
  • Nem véletlen tehát, hogy a kereszt bekerült a jezsuita címerbe is, amely nemcsak a szenvedő és értünk meghalt, de a feltámadt és mindenkinek életet ajándékozó Krisztusra is utal. És igazán a feltámadás fényét árasztja a díjként átadásra kerülő oroszlámosi feszület.
  • És végül hadd említsem meg rendtartományunk sajátos kötődését ezen oroszlámosi kereszthez: a nevét adó település, Oroszlámos, a Vajdaságban (Szerbia) található, melyet a jelenleg a Törökkanizsán szolgáló rendtársaink látnak el.

Kívánom, hogy a kitüntetett személyek és mi mindannyian útjelzőt találjunk abban, amit Szent Pál apostol így fogalmaz meg a korintusiaknak írt első levelében: „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1Kor 1,23.24) A megfeszített Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. E mondat kihívás elé állít, de egyben el is igazít az életben. Ennek igazsága visszhangzik Bangha Béla jezsuitánknak az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra írt, és a most zajló kongresszusnak is himnuszául választott szövegében: „A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, Most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.”


BÍRÓNÉ CZELLER VIKTÓRIA
a jezsuita tartományfőnökség Gazdasági Igazgatóságának munkatársa

„Viki 20 éve töretlen erővel és odaadással, könyvelőként szolgál a Curia Gazdasági Irodájában. Mindenki ismeri a rendtartományban, mert előbb-utóbb szerzetesnek vagy világinak egyaránt köze lesz a pénzügyekhez. Ezeket a sokszor nehezen érthető, bonyolult, adminisztratív témákat Viki nyitottan, segítőkészen kezeli. Csendes szolgálatában sokszor többlet munkaidőt áldoz a megoldásokra. Belépése óta sokat változott a gazdasági terület szervezete, a provinciával együtt nőtt, Viki ebben a változásban készségesen halad, keresve az új feladatot, szolgálatot. Nehéz olyat kérdezni tőle, amire nem tudja a választ, ő az „intézményi memóriánk” is.
Hálásak vagyunk gazdasági szolgálatáért.”


FORRAI ISTVÁN
a Jézus Társasága Alapítvány felügyelőbizottságának elnöke

„István édesapja, néhai Dr. Forrai Tibor az elsők között volt a magyar jezsuita rendtartomány újjáépítését támogatók között. Vele együtt – legidősebb fiaként – István is törődött az édesapja által létrehozott Szent Márton Alapítvány gyarapításával. Kezdeményezője és megvalósítója volt a 90-es években az első jezsuita szakkollégiumnak, a Szent Ignácnak. Ez jelentette az egyik első lépést a visszatérő jezsuita művek újjáépítéséhez. Az alapítvány jogutódja a Jézus Társasága Alapítvány.

Dr. Forrai István a rendszerváltást követően megalakult Antall-kormányban államigazgatási vezetőként, magas beosztásban dolgozott. Támogatása, odafigyelése nagy segítséget, támaszt jelentett a visszatérő idősebb és a fiatal jezsuitáknak egyaránt.  Ez az odafigyelés és támogatás az elmúlt 30 évben töretlenül folytatódott. István ma is az egyik legmegbízhatóbb, legerősebb támaszunk a jezsuita vagyon őrzésében és gyarapításában. Szerényen, mégis határozottan és lojálisan képviseli azokat a pénzügyi, jogi szakmai szempontokat, amelyek nélkülözhetetlenek a stabilitáshoz és fejlődéshez. Jelenleg a jezsuita egyetemi kollégiumok felügyelőbizottságának tagja, ő vezeti a Jézus Társasága Alapítvány felügyelőbizottságát, valamint aktív részese a vagyoni döntéseket előkészítő szakmai testületünknek is.

Hálásak vagyunk önzetlen támogató szolgálatáért.”


SZŐNYI SZILÁRD
a jezsuita tartományfőnökség Kommunikációs Irodájának vezetője

„Szilárd három évvel ezelőtt csatlakozott a jezsuita rendtartomány munkatársi csapatához. Eredetileg angol nyelv és irodalom szakos tanár, de az elmúlt 20 évben az újságírás, a kommunikáció mesterévé vált.

A Curia Kommunikációs Irodájának felépítésével bízta meg őt Tartományfőnök atya. Az elmúlt három évben színvonalas kiadványokkal, közösségi médiafelületekkel, televíziós és rádiós programokkal szolgált és alkotott közöttünk. Sok közösségi esemény szervezése kötődik hozzá és kis csapatához. Nemcsak irányít, hanem maga is fáradhatatlanul ír, szerkeszt, szervez. Az általa szerkesztett, negyedévente megjelenő M.I.N.D  újságunk több ezer olvasóhoz közvetíti a jezsuita provincia híreit, eseményeit. Kiválóan érzi és érti a jezsuiták világát, nyelvezetét. Az elmúlt években méltán vívta ki nemcsak jezsuita elöljárója és munkatársai, hanem a tágabb közeg, az újságíró- – de különösen a keresztény újságíró- – társadalom elismerését is.

Hálásak vagyunk a jezsuiták küldetését erősítő szolgálatáért.”


VELKEY BALÁZS
a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnázium igazgatóhelyettese, az arlói Jelenlét Program vezetője

„Balázs – vagy ahogyan tanítványai néha szólítják: Balázs bá’ – egyik legrégebbi munkatársunk. Jövőre lesz 25 éve annak, hogy szolgálatba lépett a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tanáraként. Azóta egy teljes nemzedéket nevelt fel, szeretettel, odafigyeléssel és magas színvonalon – a matematika tantárgyban elért sikereket sokan neki köszönhetik.

Tanári munkája mellett fáradhatatlan szervező. Nevéhez fűződik a gimnazisták szeretetszolgálatának megszervezése. Irányításával tanulók százai próbálhatták ki magukat még diákként a segítőmunkában: betegápolóként, fogyatékkal élők segítőjeként, hátrányos helyzetű, a társadalom peremére szorult gyerekek segítőjeként. A gimnázium oktatási igazgatóhelyetteseként minden olyan újítás élharcosa volt, amely a Jezsu különleges teljesítményét fokozta.

Egy évvel ezelőtt igent mondott a kihívásra: egy még mélyebb és talán még nehezebb jezsuita szolgálatra, az arlói Jelenlét program felépítésére. Tanári munkáját nem adta fel, mindezek mellett megmaradt és vélhetően megmarad hűségben a miskolci diákok támaszának is.

Hálásak vagyunk tanári, iskolavezetői és szociális szolgálatáért.”


VÉGH DÁNIEL
a Jezsuita Kiadó igazgatóhelyettese

„Dani bölcsész végzettségű, igen sokoldalú munkatársunk. Eredetileg spanyol nyelv és irodalom tanár, esztéta, tudományának magasan képzett, doktori fokozattal rendelkező szakembere. Évekig aktív zenész volt, a kortárs és klasszikus zeneművészet kiváló ismerője.

Jezsuiták körében végzett kulturális menedzseri munkája először a Jézus Szíve- templomhoz kötötte. Kiváló szervezőként, a templom igazgatójával karöltve egyedülálló kulturális és közösségi életet, pezsgést hozott Mária utcai templomunk falai közé. A kulturális programok mellett a templom megújításán is fáradozott. A Csávossy Program keretében projektvezetőként a nemrég befejeződött felújítás, orgonaépítés, belső megújulás gondjaival is lelkiismeretesen és eredményesen törődött. A templomi élet minden feladatában otthon van, ugyanakkor kiváló menedzserként mindig odafigyelt a fenntartható működésre is. Komoly technikai fejlesztéseket, innovatív megoldásokat hozott mindennapi életünkbe. Ő volt az adománygyűjtés motorja és eszközrendszerének fejlesztője is.

2020-tól P. Horváth Árpád mellett ellátja a Jezsuita Kiadó lapmenedzseri munkakörét is. A Szív újság és számos kiadvány kreatív létrehozásával, a kiadó munkájának professzionális szervezésével, fiatalos, mégis tapasztalt hozzáállásával nagymértékben hozzájárul a jezsuiták küldetésének kibontakozásához.

Hálásak vagyunk menedzseri szolgálatáért.”

Szőnyi Szilárd, Végh Dániel, Bíróné Czeller Viktória, Velkey Balázs és Forrai István

 

Frissítve: 2021. szeptember 10.