„Szent Ignác igazi csodája a Jézus Társasága”

Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc lettek az első jezsuita szentek, épp négyszáz évvel ezelőtt. Napjainkban több mint száz rendtársuk boldoggá- vagy szenttéavatási ügye van folyamatban. Hogyan válhatunk szentté? Képesek vagyunk csodákra? Mit tanulhatunk a mártírok és hitvallók példájából? Erről kérdeztük a Jézus Társasága általános posztulátorát, Pascual Cebollada SJ-t. Feke György interjúja megjelent a M.I.N.D. legutóbbi számában.

– Általános posztulátorként egyike a római jezsuita Kúria fő tisztségviselőinek. Milyen feladatok tartoznak önhöz?

– Egyrészt a boldoggá- és szenttéavatási ügyek, másrészt liturgiai kérdések. Az a feladatom, hogy felterjesszem és előmozdítsam rendtársaim eljárását a Vatikán Szenttéavatási Ügyek Kongregációjánál. Több mint száz esetet képviselek egyszerre; ezek fele „alvó” ügy, húsz másik aktív ugyan, de nem ad sok feladatot, a maradék harminc igényel mindennapos odafigyelést.

– Mindeközben még liturgiai kérdésekkel is foglalkozik?

– Természetesnek vesszük, hogy minden rendtartománynak megvan a védőszentje, de ehhez előbb szükség van az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció jóváhagyására. Emellett időről időre frissíteni kell a különböző nyelvű jezsuita mise- és zsolozsmáskönyveket, mert módosul a liturgia, újabb jezsuitákat avatnak boldoggá, vagy mert ünnepeink változnak.

– Ez nem kevés feladat egy embernek.

– Van egy kiváló titkárnőm, emellett nagyban támaszkodom a helyi emberekre. Minden szenttéavatási eljárásban kinevezek egy viceposztulátort, aki a helyszínen segíti a munkámat. Például Kaszap István egykori jezsuita novícius boldoggá avatása ügyében Koronkai Zoltán SJ-vel és Sajgó Szabolcs SJ-vel állok kapcsolatban.

– Nemrég érkezett haza Közép-Amerikából, egy salvadori jezsuita és társai boldoggá avatásáról. Összefoglalná az idáig vezető procedúrát?

– Minden azzal kezdődik, ha a hívek tisztelettel emlékeznek Isten egy elhunyt szolgájára, aki a szentség hírében áll, és imádkoznak hozzá. Akik kezdeményeznék, hogy ezt az egyház is elismerje, fel kell venniük a kapcsolatot a helyi püspökkel, s ő indíthatja el a folyamatot. Ha jezsuitáról van szó, ki kell kérniük a generális hozzájárulását is. Ha mindketten támogatják, írnom kell egy rövid jelentést, supplex libellust, mely bemutatja a jelöltet, valamint azt, hol kell keresni a lehetséges tanúkat és a róla szóló egyéb információkat. Miután az egyházmegyében összegyűjtik a tanúvallomásokat, valamint a vizsgált személy publikációit és magánjellegű dokumentumait, mindent elküldenek Rómába. Ezek alapján a hivatalom készít egy positio nevű, doktori értekezésnek is beillő anyagot – a Kongregáció annak alapján dönti el, hogy az illetőt nevezhetjük-e tiszteletreméltónak.

– A szentséghez csodára is szükség van. De hogyan érdemes gondolkozni a csoda fogalmáról?

– Igen, ezért kérjük Istent, tegyen csodát az „alvó” ügyeinkben. Nem az emberek, hanem Isten cselekszi a csodát a közbenjárásukkal. A mártíroknál nem kell igazolt csoda, hogy boldogként tisztelhessük őket – lásd a minap oltárra emelt salvadori Rutilio Grande SJ esetét –, a szentté avatáshoz viszont igen. A hitvallók esetében, akkor is, ha tiszteletreméltók – mint Kaszap István –, igazolni kell egy, az ő közbenjárásukra történt csodát a boldoggá, egy másikat pedig a szentté avatáshoz.

– Ignác eljárását is az ön hivatala, egyik elődje egyengette?

– A Társaságunk nevében posztulátorként eljáró személy a XIX. századig nem állandó tisztség betöltője volt, hanem a generális esetenként kért fel valakit. Ignác szentté avatását Borgia Ferenc, a jezsuiták harmadik generálisa kezdeményezte. Spanyol rendtársát, Pedro de Ribadeneirát kérte fel, ám ő végül tanúként vett részt az eljárásban, a posztulátor pedig Gaspar de Pedrosa jezsuita lett.

– Ignác tevékenysége az inkvizíció gyanúját is felkeltette, mégis száz éven belül szentté avatták. Hogy változott meg az egyház véleménye ilyen gyorsan?

– Akkoriban nem volt szokatlan, hogy az inkvizíció utánajár az embernek, ha laikusként nyilvánosan hirdeti az evangéliumot, Ignác is átesett ezen. De mint a Jézus Társasága alapítóját elismerte őt az egyház. És ne feledjük: ő volt a katolicizmus egyik fő védelmezője a reformációval szemben. Amikor 1556-ban Rómában meghalt, már szent hírében állt. Rengetegen keresték fel a sírját, hogy ott imádkozzanak; elkérték személyes tárgyait, hamar megfestették a portréját, és évről évre megemlékeztek a haláláról. „Meghalt a szent” – így siratták nyilvánosan.

– Szenttéavatási eljárása 49 évvel később kezdődött. Volt valami különlegessége?

– Félezernyi tanút hallgattak meg, az egyházmegyei vizsgálat több helyszínen zajlott – ma el sem tudjuk képzelni, milyen nehéz lehetett akkor ennyi iratot eljuttatni Rómába. A folyamat lassú volt, részben politikai okokból: mindegyik európai hatalom képviselője a saját honfitársának szentté avatásáért lobbizott. Ignác persze ismert személyiség volt, így számos hatalmasság támogatta az ügyét, például II. Fülöp spanyol és IV. Henrik francia király.

– Ignác boldoggá avatására 1609-ig kellett várni, szentté pedig 1622. március 12-én avatták. Milyen csodákat köthetünk hozzá?

– Ribadeneira 1572-ben írta meg rendalapítónk életrajzát latinul. Noha tudott róluk, az első kiadásban nem említett egyet sem, mert úgy vélte: Szent Ignác igazi csodája a Jézus Társasága. Ignác életéből 15, halála után további húsz csodáról tudunk. A kánonjogászok tízet választottak ki az eljáráshoz – látás, rák, csonttörés, halálos láz gyógyítását Spanyolországban, Olaszországban és egy kis mexikói településen.

– Ön szerint mire tanít Ignác életszentsége?

– Minden szent élete Isten folyamatos keresésére hív. A jezsuitákra, így rá is jellemző az emberiség és az egyház szolgálata ott, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ez nemcsak a határhelyzeteket jelentheti, de a legszükségesebb lehet teológusok vagy hivatásgondozók szolgálata a szemináriumokban, amilyen Rutilio Grande atyáé is volt.

Ünnepi emlékmise Loyolai Szent Ignác tiszteletére

Március 12-én, szombaton 18 órától szentmisét mutatunk be a budapesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban, majd könyv- és bélyegbemutatóra, valamint szerény fogadásra várjuk barátainkat. Az ünnepi alkalommal a rendtartományhoz kapcsolódó valamennyi templomunkban a március 12-13-i hétvégén összegyűlt adományt a háborús menekültek javára ajánljuk fel.

– Ignácot Xavéri Ferenccel, Avilai Terézzel, Néri Fülöppel és Földműves Izidorral együtt kanonizálták. Mi a közös bennük?

– Izidor – szülővárosom, Madrid védőszentje – 1172-ben halt meg, az ő eljárása kezdődött el leghamarabb. A többiek kortársai voltak egymásnak, mindannyiukat a tridenti zsinat lelkisége határozta meg. Fülöp Róma jól ismert és sokak által szeretett alakja volt. Teréz, e csodálatos személyiségű spanyol nő, a karmeliták újraalapítója. Ignácról már beszéltünk, Ferenc szentté avatási eljárása pedig III. János portugál király közbenjárására indult el, aki támogatta a jezsuitákat, ő kért misszionáriust Indiába. Ez lett végül Ferenc.

– Egyes rossz nyelvek szerint a kevésbé megnyerő személyiségnek ismert Ignác a szentté avatását Xavéri Ferenc népszerűségének köszönhette. Összefüggött a két ügy?

– Minden eljárást külön kell lefolytatni, még ha egy párról vagy csoportról van is szó. És ne feledjük, Ignácot Ferenc előtt, nála tíz évvel korábban avatták boldoggá. XV. Gergely szorgalmazta a világmissziót és nagyon kedvelte Ferencet, neki köszönhető, hogy 1622-ben az ő ügye is révbe ért.

– A jezsuiták nemzetközi honlapján látható videóban a Kúria egy gyönyörű helyiségébe kalauzolja a nézőt. Mesélne nekünk is róla?

– Ez az irodám előtti bájos terem majdnem száz éve épült, és lépésről lépésre dekorálták jezsuita szentek képeivel. Az itt elhelyezett szekrényekben egyes eljárások iratait tartjuk. Úgy is mondhatám, az „alvó” ügyeink itt alszanak. Egyebek mellett kínai, spanyol, japán és brazil dokumentumok várnak arra, hogy előrelépés történjen az ügyükben. Addig is, ha nem bizalmas anyagról van szó, elérhetők a kutatók számára.

– Milyen kincseket őriz még?

– Természetesen vannak ereklyéink is. Az egyház nyilvános tisztelet céljából őrzi őket, mert a szentek tanúságtételére emlékeztetnek. Sok oltárban vannak ereklyék elhelyezve, ez a szokás még az első századi római katakombákból ered. De a szentekhez sokféleképpen lehet kapcsolódni, nem csak az ereklyék tiszteletben tartásával: tanulhatunk az életükből, de imádkozhatunk is hozzájuk.

– 2017 óta a Társaság általános posztulátora. Mit ad önnek ez a munka?

– Nagy megelégedettséget. A jezsuita szentek, boldogok és tiszteletreméltók a rend legnagyszerűbb öröksége. Társaságunk gazdag múlttal rendelkezik, gondoljunk csak a közép-európai barokk művészetre és színházra, de mégis ők a legfontosabb kincsek, akikkel az egyházat és a világot gazdagítottuk.

– Gondolom, tisztségéből adódóan jobban belelát az életükbe.

– Látom, Isten milyen sokféleképpen munkálkodik. Minden szent élete és halála egyedi. Persze sok a közös vonás: mind kivételes emberek, de nemcsak azt kell látnunk, kik voltak, hanem azt is, Isten hogyan munkálkodott bennük. Az nem úgy működik, hogy megfigyelem őket, és már tudom is, mit kell tennem, hogy szent legyek. Isten munkálja bennünk, hogy szentté váljunk, mi csak utánozzuk az ő szentségét.


Az írás megjelent a M.I.N.D., a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya lapjának 2022. tavaszi számában. A Loyolai Ignác szentté avatásának szentelt szám itt olvasható:

Frissítve: 2022. március 09.