Táguló horizont Jézus családjában
Jézus Menasz apáttal, VI. század, Párizs – Louvre
Január 29-én az egyház Márk evangéliumából Jézus és családtagjai „találkozását” meséli el (Mk 3,31–35). Jézus bent tartózkodik a kafarnaumi „házban”, ahová küldetése kezdetén érkezett. Péter és András háza ez, ahová még Jakab és János is elkíséri a Mestert. Bent a házban az élet „történik” a maga megszokott vagy éppen rendkívüli eseményeivel. Péter együtt lakik anyósával, és éppen a vő az, aki szól a lázas beteg érdekében. Jézus innét indul ki rendszeresen, vissza-visszatér a kafarnaumi zsinagógába, de e házból lép ki hajnali magányos imádságaira. Időnként továbbindul, mert másutt is hirdetnie kell az igét, aztán néhány nap múlva megint visszatér. Innét megy föl a hegyre, s ott hívja magához a Tizenkettőt, hogy vele legyenek. Ez a célja a Jézus-tanítványságnak. Együtt lenni. Valójában bárhol, de az emberi otthonosság szempontjából mégis van egy bázis, egy alap. Egy ház. Amikor ő bent van a házban, aki csak megtudja, úgy érti, hogy „otthon” van.
Jézus Péter házában a saját új családját formálja. Tanít, gyógyít, imádkozik. Még semmi nem alakult ki, minden csak formálódik, de érzi mindenki, hogy vele együtt lenni más. Valami egészen más. Ebbe a formálódó új lelki családba érkezik a vérségi család. Az Anya és a(z) (unoka)testvérek. Jézus mindkét családban otthon van. Az első Anyjának a háza, ez a másik pedig az Atyjáé, még ha ezt Simon nem tudja is pontosan. Itt a kapcsolatok kiszélesednek, és már nem a test és a vér kötelékei (Jn 1,13) döntenek, hanem az engedelmesség az Atyának. Jézus maga ennek az engedelmességnek a gyümölcse.
A „Legyen nekem a te Igéd szerint” válasz hordozója, Mária, az Anya, most e másik ház előtt áll alázattal. Nem lép be annak az intimitásába, aki az ő intimitásából lépett ki. Meglehet, nem is látják egymást, hiszen csak beüzennek. De Mária hallja a szót, a Fiáét, hogy „mindaz, aki cselekszi az Isten akaratát, az az ő fiának fivére, nővére, és anyja”. A „kegyelemmel Teljes” érzi, hogy Fia kinőtte az ő názáreti házát, és most neki kell belenőnie ebbe az újba is. Erre is kész. Szava sincs, csendben visszavonul. Csak a kereszt alá áll majd csendben, mert az az új család, az apostoloké még nem kész arra, hogy hűségesen megmaradjon abban az új házban. A Coenaculum háza lesz a végső családalapítás, de ez már az Egyház. Ennek pedig anyja lesz, hogy Jézus összes új családtagjával, aki neki mind-mind a gyermeke lesz, együtt tegyék meg az Atya akaratát. Ahogy az ő Fia, ahogy az ő Ura mondta ott, Simonék házában...
Január 29-én az egyház Márk evangéliumából Jézus és családtagjai „találkozását” meséli el (Mk 3,31–35). Jézus bent tartózkodik a kafarnaumi „házban”, ahová küldetése kezdetén érkezett. Péter és András háza ez, ahová még Jakab és János is elkíséri a Mestert. Bent a házban az élet „történik” a maga megszokott vagy éppen rendkívüli eseményeivel. Péter együtt lakik anyósával, és éppen a vő az, aki szól a lázas beteg érdekében. Jézus innét indul ki rendszeresen, vissza-visszatér a kafarnaumi zsinagógába, de e házból lép ki hajnali magányos imádságaira. Időnként továbbindul, mert másutt is hirdetnie kell az igét, aztán néhány nap múlva megint visszatér. Innét megy föl a hegyre, s ott hívja magához a Tizenkettőt, hogy vele legyenek. Ez a célja a Jézus-tanítványságnak. Együtt lenni. Valójában bárhol, de az emberi otthonosság szempontjából mégis van egy bázis, egy alap. Egy ház. Amikor ő bent van a házban, aki csak megtudja, úgy érti, hogy „otthon” van.
Jézus Péter házában a saját új családját formálja. Tanít, gyógyít, imádkozik. Még semmi nem alakult ki, minden csak formálódik, de érzi mindenki, hogy vele együtt lenni más. Valami egészen más. Ebbe a formálódó új lelki családba érkezik a vérségi család. Az Anya és a(z) (unoka)testvérek. Jézus mindkét családban otthon van. Az első Anyjának a háza, ez a másik pedig az Atyjáé, még ha ezt Simon nem tudja is pontosan. Itt a kapcsolatok kiszélesednek, és már nem a test és a vér kötelékei (Jn 1,13) döntenek, hanem az engedelmesség az Atyának. Jézus maga ennek az engedelmességnek a gyümölcse.
A „Legyen nekem a te Igéd szerint” válasz hordozója, Mária, az Anya, most e másik ház előtt áll alázattal. Nem lép be annak az intimitásába, aki az ő intimitásából lépett ki. Meglehet, nem is látják egymást, hiszen csak beüzennek. De Mária hallja a szót, a Fiáét, hogy „mindaz, aki cselekszi az Isten akaratát, az az ő fiának fivére, nővére, és anyja”. A „kegyelemmel Teljes” érzi, hogy Fia kinőtte az ő názáreti házát, és most neki kell belenőnie ebbe az újba is. Erre is kész. Szava sincs, csendben visszavonul. Csak a kereszt alá áll majd csendben, mert az az új család, az apostoloké még nem kész arra, hogy hűségesen megmaradjon abban az új házban. A Coenaculum háza lesz a végső családalapítás, de ez már az Egyház. Ennek pedig anyja lesz, hogy Jézus összes új családtagjával, aki neki mind-mind a gyermeke lesz, együtt tegyék meg az Atya akaratát. Ahogy az ő Fia, ahogy az ő Ura mondta ott, Simonék házában...
Vértesaljai László SJ
