Már régebben történt, de azt hiszem, nem fogom elfelejteni, amíg élek. Előzőleg egy előadást tartottam egy szerzetesnővér-közösség számára Róma egyik külvárosi negyedében.
Terraferma – mondja az olasz a kontinensek szárazföldjére utalva. Szó szerint „szilárd földet” ért alatta, pedig ha van nép a földön, akkor az olasz igazán tudhatja, hogy az a bizonyos terraferma si muove, a szilárd föld mozog…
Ismeritek, melyik az az öt jellemző kijelentést, ami papok szájából általában nem szokott igaz lenni? Elárulom. Az öt mondat így hangzik: 1. „Rövid leszek.”; 2. „Imádkozom érted.”; 3. „Otthon felejtettem a pénztárcámat.”; 4. „Ó, az csak egy ajándék.”; 5. „Ő pedig az unokahúgom...” :)
Nemrég történt, életem egy új szakaszának kezdetén, hogy elhatároztam, egy teljes éjszakát virrasztással töltök el egy kápolnában. Úgy terveztem, hogy nem fogok sem leülni, sem lefeküdni: állva és térdelve akartam átvirrasztani, átimádkozni az éjszakát, hogy ilyen módon is megerősítsek néhány frissen tett jó elhatározást a további életemmel kapcsolatban...
Mindenekelőtt egy ténymegállapítást szeretném tenni: a teológiában manapság gondolkodás-hiány uralkodik. Persze nem azt akarom ezzel mondani, mintha a teológiában ma nem gondolkodnának – ez nyílván túlzó (sőt felfuvalkodottságra és beképzeltségre valló) kijelentés volna. Annyi azonban talán elbizakodottság nélkül is megállapítható, hogy a teológiában ma azért van gondolkodás-hiány, mert teológusként nem gondolkodunk elég alapvetően (fino in fondo)…
