Tizenhatodszor is amatőrfilmes ünnep az Urániában

A magyar jezsuiták felnőttképzési intézete a Faludi Ferenc Akadémia november 15-17 között rendezte meg XVI. Nemzetközi amatőrfilm-szemléjét és fotópályázatát. Mondhatnánk: a jezsuita médiaintézet idén is sikerrel provokálta a rövidfilmes non-professzionális filmkészítőket. Provokálta, vagyis előhívta, előszólította a világ 26 országából azt a 108 filmkészítőt, filmes csoportot, fotóst, akik meghallották az idei szemlére felhívó kiáltó szót: a hűséget.

Merthogy ez volt az idei szemle témája és ez is, mint minden téma kellő közömbösséggel, vagy épp meggyőző megszólító erővel ajánlotta magát az alkotóknak. Minek a téma? Nem korlátozza ez a filmkészítőt, a fotóst? Nem akkor jó a szemle, ha minden belekerülhet, amit az alkotók odaadnak, neveznek? Azért a téma – most éppen a hűség –, mert azt valaki fontosnak tartja, és ehhez a témához megtalálja a filmes kifejezési formát, most épp a rövidfilmet és ehhez a formához hozzárendel, kialakít egy filmes szakmai eseményt, egy filmszemlét. A rövidfilm és a kísérleti film ezen a filmszemlén egy legfeljebb 16 perces alkotás lehetett, amit három műfajban (kisjáték-, dokumentum- és kísérleti-animációs film) készíthettek el a filmesek. (A dokumentumfilm lehetett 20 perces is.) Ezeréves, hagyományos szerepek: az egyházi közösség mint mecénás gondoskodik a témáról, a helyről és az időről, és aki ezeket a mecénáselvárásokat komolyan veszi, elfogadja, annak és munkáinak helye van ezen a színtéren. A témameghatározás tehát nem korlátozás, hanem a figyelmes figyelem záloga: körülhatárolható tér, világos tartalom és mindehhez egyben a kifejezéshez szükséges eszközök és formák teljes szabadsága. Hűség.

A hűség az egyik középkori szerző szerint az „akarat emlékezete”. Emlékezni arra, amit, akit valaha akartam és ezzel az emlékezéssel elevenné tenni azt, ami akkor volt – hogy ma is az lehess nekem, ami, aki akkor volt, voltál. Ennek az élő emlékezésnek a kifejeződése a hűség. Ilyen értelemben volt hűséges a jezsuita rendezés is, hogy tizenhatodszorra is ajánlott témát, időt és helyet az Uránia Nemzeti Filmszínházban zajló szemléhez. Valamikor Forrai Tamás jelenlegi provinciális és Kiss Ulrich jezsuiták voltak az ötletgazdák és kivitelezők, azóta többen (tavalytól Kovács Lajos SJ médiakutató) tartották, tartják életben a tematikus filmszemle akarásának emlékezetét – mindannak hűségét, amit ez jelenthet a rendnek a magyar egyház egyik karizmatikus közösségének és persze a világ minden országában megszólított amatőr filmeseknek, a szemlén résztvevő nézőknek, szurkolóknak. Akarni az amatőr (nem-professzionális) filmesek filmkészítő vitalitását, a pontos művészi forma keresése iránti elkötelezettséget, akarni a filmes ünnepet, az együttlétet, a közös filmnézéseket, értékeléseket és díjakat. Mert a díjak is közös akarásokból születtek, sok-sok szponzor és mecénás igyekezett jelen lenni a maga módján a filmes ünnepen: pénzdíjak, számítógépes szoftverek, külföldi tanulmányi út, mozibérletek, könyvek és sok más egyéb formájában. A filmszemle így egy szakmai közösség (filmesek), érdeklődő közösségek, csoportok (nézők, tv-k, rádiók), és a szemle sikerében érdekeltek (szponzorok, mecénások, önkéntes segítők, mozisok, mozigépészek, pizzafutárok, taxisofőrök és sok más mindenki) közös hűség-eseménye lett.

A Sára Sándor rendező-operatőr vezette zsűri játékfilm kategóriában Dudás Tamás: Hazamegyünk, a kísérleti-animációs film kategóriában a spanyol Enrique Cerrejon: Hol van a szépség?, a dokumentumfilm kategóriában pedig Tihanics Norbert: A paraszt című alkotását ítélte a legjobbnak. A Haris László fotóművész irányításával működő fotószűri első díját Nemes Dorottya: Ketten az úton című fotója nyerte el. Volt még ezeken kívül filmfőiskolás díj, egyetemista diákzsűri, piarista diákfilmesek, a már említett pizzázások és sok más egyéb. De az élet már csak ilyen: örömteli, boldog, elmesélhetetlen buli.

Lázár Kovács Ákos

A részletes eredmények itt olvashatók.

 

Frissítve: 2016. július 29.