Hogyan faragjunk jó vezetőket papokból és világiakból? Interjú a jezsuiták nemzetközi coachával

Pénzügyi karrierét feladva mások mentorálásba kezdett. Szent Ignác-i lelkiségű tanulmányi programokat tervez, egyházi vezetőket képez Libanonban, Szíriában és Európában. Sandra Chaoul volt az Ignáci Pedagógiai Műhely idei, a pedagógusi hivatás megerősítéséről rendezett konferenciájának főelőadója. A jezsuita Discerning Leadership (Megkülönböztető vezetés) program munkatársával beszélgettünk munkájáról és az ignáci lelkületű vezetésről. Bujk-Földesi Tünde, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíróképzéses hallgatójának interjúja.

– A budapesti konferencia címe ez volt: „Meghívtál, hogy vízre lépjek”. Te érezted már valaha ezt a hívást? 

– Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert nemrég volt ezzel kapcsolatban egy élményem, ami részben épp a budapesti konferenciához kapcsolódik. Egy lelkigyakorlaton vettem részt, amely során nyolc napon át csendben voltam és magamban imádkoztam. Azon a bibliai jeleneten elmélkedtem, amikor Jézus a vízen járva megközelíti a tanítványok bárkáját, Péter pedig megkéri Jézust, hogy hívja őt oda magához. Azon gondolkodtam, hogy aktuálisan mi jelenti számomra a vizet, amire ki kéne lépnem. Amikor véget ért a lelkigyakorlat, akkor kaptam a meghívást a budapesti konferenciára, és akkor láttam, hogy a címe ehhez az igéhez kapcsolódik, így nagyon izgatottan vártam az eseményt. 

– Milyen volt a budapesti látogatásod?

– Jól éreztem magam, a konferencián sok új embert ismertem meg és szerencsére a jó beszélgetésekre is jutott idő. Én a párbeszéd hivatást megerősítő erejéről tartottam előadást; azt a szemléletmódot szerettem volna bemutatni a résztvevőknek, amit a munkám során is alkalmazok.

– Hogyan kezdődött a karriered a jezsuitáknál? 

– Pénzügyi szakon végeztem az egyetemen, majd egy nagyvállalatnál helyezkedtem el. 2010-ben részt vettem egy többnapos vezetői tréningen, ahol a gyakorlat vezetője azt kérte tőlünk, hogy képzeljük el magunkat 85 évesen, amint visszatekintünk az addigi életünkre. Mi lenne az én történetem? Ahogy ezen elmélkedtem, ráébredtem, hogy nem a pénzügyi pályán tudok majd kiteljesedni. 

– Hanem?

– Rájöttem, hogy szívesen foglalkoznék fiatalok, egyetemisták mentorálásával, és ezt a többiekkel is megosztottam. Ezekben a napokban állást ajánlottak nekem egy nagy cégnél, de úgy döntöttem, hogy nem fogadom el. A tréning végén a gyakorlat vezetője megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e vele dolgozni a vezetői képzésben, amire igent mondtam. Később tudtam meg, hogy a program a jezsuitákhoz is kötődik, ezután jobban beleástam magam az ignáci lelkiségbe. 2016 óta dolgozom a jezsuita rend egyházi vezetőket támogató Discerning Leadership programjában. 

– A szervezeten belül a vezetőket kísérő hálózatért felelsz. Miből áll a munkád? 

– Nagyon változatos feladataim vannak, nincs két egyforma napom. Tréninget vezetek, képzési anyagokat állítok össze, online megbeszéléseken veszek részt, kapcsolatot tartok a program résztvevőivel. Sokat utazom, főleg Európán belül, ám legközelebb Indiába és a Fülöp-szigetekre visszük el vezetői programunkat. 

– Miben segítitek a résztvevőket? 

– Az egymás felé fordulás, a kapcsolódás és a kölcsönös figyelem fontos része ennek a programnak. Egy csoportba különböző országokból érkeznek egyházi vezetők – férfiak és nők egyaránt –, akik négy-öt napot töltenek el egymással. Ez idő alatt együtt laknak, étkeznek, közösen vesznek részt a képzéseken és sokat beszélgetnek a kiscsoportokban. Az egyházi vezetők gyakran magányosak, pedig nekik is szükségük van arra, hogy megosszák valakivel azt, ami a szívüket nyomja. Ez tehát nem egy hagyományos tréning, ahol csak a tudásbővítés a cél; itt odafigyelünk arra, hogy a résztvevők lelkileg is feltöltődjenek, hiszen így tudnak szeretettel szolgálni mások felé. 

– Globális jezsuita kezdeményezés a tiétek. Milyen együtt dolgozni különböző nemzetiségű, kultúrájú emberekkel? 

– Az elmúlt években több mint 15 országban találkoztam egyházi vezetőkkel Európában és a Közel-Keleten. Azt tapasztalom, hogy a különböző társadalmi-kulturális háttérrel érkező résztvevők nyitottan fordulnak egymás felé, és nagyon sokat tanulnak egymástól. Izgalmas meglátni ezeket a különbségeket; például vannak országok, ahol a templomokban táncolva, tapsolva dicsőítik Istent, míg máshol sokkal kötöttebbek a szertartások. Az egyik legnagyszerűbb dolog, amikor a program végén azt mondják: na ez az, amit egyháznak hívunk. 

– Van kedvenc történeted?

– A közösen eltöltött időnek, kapcsolódásnak, beszélgetéseknek köszönhetően a program végére barátságok alakulnak ki. Van egy kedves emlékem egy papról, akit a felettese küldött, hogy vegyen részt a képzésen. Látszott, hogy az elején nem sok kedve volt hozzá, nem értette, hogy miért van szükség arra, hogy a sok különféle emberrel beszélgessen. Pár nappal később már vidáman szelfizett egy csapat nővérrel. Érezhető, hogy Isten jelen van köztünk és munkálkodik, ahogy ennek a papnak is megnyitotta a szívét a többiek felé. 

– Mit gondolsz, milyennek kell lennie egy jó vezetőnek? 

– A közelmúltban sokat változtak a vezetőkről alkotott elképzelések. Nemrég még elvárás volt, hogy szinte szuperhősök legyenek: oldják meg egyedül a problémákat, motiválják az embereit, legyenek hatékonyak, lássák előre a jövőt… Ebbe a képbe kevesen fértek bele. Ma már úgy látjuk, hogy a vezetés egy olyan tevékenység, ami gyakorolható és tanulható, ezzel együtt felelősséggel jár. Egy vezetőnek oda kell figyelnie az emberekre, meg kell őket hallgatnia. Fontos, hogy képes legyen együttműködni másokkal, hiszen nem tud és nem is kell mindent egyedül csinálnia. Nyitottnak kell lennie a folyamatos fejlődésre, tanulásra, és meg kell látnia a lehetőségeket a változásokban. 

– Egy nem egyházi vezető, például egy nagy cég középvezetője hogyan tudja a munkája során alkalmazni azt a szemléletmódot, amit a Discerning Leadership képvisel? 

– A céges kultúrában nem szokás érzelmekről beszélgetni, pedig kutatások is alátámasztják, hogy fontos odafigyelni a munkavállalók közérzetére. Egy nem hívő közegben, például a munkahelyeken is működhet a programunk lelkülete. A vezetők bátoríthatják arra az embereiket, hogy lassítsanak le és figyeljék meg magukat: mi az, amiben megtalálják az örömöt, mire van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat munkavégzés közben? A vezetők forduljanak a beosztottjaik felé, hallgassák meg az ötleteiket, kéréseiket! Mi, emberek úgy lettünk megalkotva, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. Érdemes bátornak lennünk, megnyitni a szívünket egymás felé és megszólítani egymást; ilyenkor dolgozik bennünk a kegyelem.

Frissítve: 2022. december 15.