Új könyvek a rendtörténeti könyvtárban a kurrens jezsuita történeti szakirodalomból

2019-ben a Párbeszéd Házában működő Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár folytatta a könyvállomány két évvel korábban megkezdett tervszerű bővítését. Célunk, hogy a nyugat-európai jezsuita történeti szakirodalom legfontosabb munkáit évről-évre beszerezzük, így intézményünk a legújabb kutatási eredmények és tudományos információk terén naprakész legyen. A mindenkori gyarapodásról a továbbiakban is hírt adunk, hogy a Társaság múltját kutató vagy az az iránt érdeklődő olvasóközönség figyelmét ráirányítsuk a közelmúlt történettudományi vizsgálódásainak és reflexióinak eredményeire. A 2019-es költségvetés az alábbi művek beszerzését tette lehetővé.

Grendler, Paul F., Jesuit Schools and Universities in Europe 1548–1773. Brill Research Perspectives in Jesuit Studies. Leiden/Boston: Brill, 2019. pp. 120.

A szerző – a Torontói Egyetem tanára, a koraújkori európai oktatástörténet szakértője – könyvében a jezsuita iskolák és egyetemek történetét vizsgálja az első oktatási intézmények megalakulásától a rend 1773-as feloszlatásáig. Grendler arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért és miként válhatott a tanítás a Társaság egyik legfontosabb feladatává, hogyan jött létre és milyen szerepet töltött be az európai jezsuita iskolahálózat és egyetemi képzés a 16–18. században. Ennek érdekében nem csupán az intézmények struktúráját, a tananyagot, az oktatási-nevelési eljárásokat vizsgálja, hanem a diákok létszámát és társadalmi összetételét, az intézmények helyét és szerepét a hatalmi rendszerekben és gazdasági viszonyokban.

A jezsuita oktatás abba a hiátusba illeszkedett, amely a társadalmi és államigazgatási struktúrák átalakulása révén jött létre a tudáselitképzésben, és sikerét nagyban erre a hiánypótlásra alapozta. A könyv első része a jezsuita iskolákat mutatja be: a gimnáziumokat, melyekben a tananyag a humanizmus szellemi hagyományaira épült, és az akadémiákat (akadémiai gimnáziumokat), ahol arisztotelészi filozófiát, majd skolasztikus teológiát oktattak. A második részt az egyetemek ismertetésének szenteli a szerző: elemzi, hogy miként válik a városi vezetéssel közösen működtetett kollégium-típusú egyetem a jezsuita felsőoktatás modelljévé. Szól a közép-európai, a spanyol intézményekről, valamint a régi, nagyhírű alma materek és az újnak számító jezsuita intézmények konfliktusainak okairól. (Ez utóbbiak komoly riválisokká váltak a pozíciószerzés és diákrekrutáció terén, illetve nemzetközi jellegüknél, missziós lelkületüknél fogva egyfajta kozmopolita tudás-közösséggé szerveződtek).

Banchoff, Thomas – Casanova, José eds., The Jesuits and Globalization. Historical Legacies and Contemporary Challenges. Washington, DC: Georgetown University Press, 2016. pp. 299.

Mit tudhatunk meg a Jézus Társaságáról a globalizációról szóló elméletek tükrében? A jezsuitákhoz kapcsolható történelmi tapasztalatok miként mélyíthetik el a globalizációról szóló ismereteinket? Ez a kötet három olyan workshop szellemi tevékenységének eredménye, ahol sokféle nézőpontból és metodikával vizsgált kérdések válaszait, több korszakra és számos földrajzi területre kiterjedő kutatások következtetéseit vitatták meg a résztvevők. 2014-ben pedig a rend újraalapításának 200. évfordulójára rendezett konferencián közös reflexióik végeredményeit be is mutatták a szerzők.

A globalizáció viszonylag problematikusnak mondható periodizációját a rendtörténet korszakaihoz igazították a szerkesztők. Így a rendalapítás, intézményesülés időszakának a koraújkori földrajzi felfedezések jelentette globalizációs fázist, a rend 19. századi újraszerveződésének a gyarmatosítás következményeként jelentkező egységesülést, míg a II. Vatikáni Zsinat utáni időszak változásainak a 20. század végi, pluralista és sokcentrumú globalizációt feleltették meg. A tanulmányok nagyszerű példái annak, hogy a javak, ismeretek és emberek világméretű dinamikáját, az egységesülő emberi önazonosságot leíró társadalomtudományok elmélete és módszertana miként lehet megtermékenyítő a jezsuitákról szóló történetírás számára és fordítva.

Van Kley, Dale, Reform Catholicism and the International Suppression of the Jesuits in Enlightenment Europe. New Haven/London: Yale University Press, 2018. pp. 370.

Az Ohio Állami Egyetem emeritus professzora  a Jézus Társasága 1773-as feloszlatásának okait kutatja. Könyve mindezidáig az egyetlen olyan tudományos munka, mely átfogóan írja le és elemzi azokat a történéseket és folyamatokat, amelyek a „Dominus ac Redemptor” kezdetű brevét előkészítik és megelőzik. Van Kley a rend feloszlatását a reformáció és a francia forradalom közötti időszak egyik legjelentősebb egyháztörténeti – sőt egész Európa történetét érintő – eseményének tartja, és az eset ideológiai háttereként a reformkatolicizmust jelöli meg. A könyv három nagy részre oszlik: az elsőben a reformkatolicizmus keretein belül kialakuló jezsuitaellenesség születését, formálódását taglalja a szerző, kiemelve, hogy a gallikanizmus és janzenizmus európai terjedése miként erősítette meg a nemzeti egyházak és szekuláris államok szembehelyezkedését a pápaság intézményével és a jezsuitákkal. A második rész a rend franciaországi betiltását (1759–1764), Portugáliából (1759), majd Spanyolországból (1767), Nápolyból, Pármából (1768–1773) való kiűzetését, végül az 1773-as feloszlatás eseménysorát vázolja fel. Kitér arra, hogy kik és miként kreáltak bűnbakot a Jézus Társaságából, hogyan épült fel az a retorika, amely despotikus, nemzeti érdekek ellen szerveződő közösségként értelmezte a rendet. A harmadik rész olyan terülteken vizsgálja a reformkatolicizmust, ahol a Társaság tagjait a feloszlatásig nem érték atrocitások (Ausztria, Belgium, Toszkána). Ezekben az államokban a sokszor agresszíven reformista törekvések következményeként alakult ki az az ultramontán ekkleziológiára épülő katolicizmus, amelyet főként ex-jezsuiták propagáltak, és amely Európa vallási polarizációját erősítette fel. Az egyre inkább betokosodó reformkatolicizmushoz sok szálon kötődő francia patriotizmus térhódítása pedig végső soron a forradalom kitöréséig vezetett – vonja le következtetéseit a szerző.

Maryks, Robert A. – Wright, Jonathan eds., Jesuit Survival and Restoration. A Global History. Leiden/Boston: Brill, 2015. pp. 530.

Milyen fogalmak mentén írható le a Jézus Társasága az 1773-as feloszlatás, majd az újraszerveződés után? Milyen szerepet töltött be a katolikus egyházban és miként volt formálója a tágabb értelemben vett kultúrának? Miként tudtak alkalmazkodni a jezsuiták a 19. század új társadalmi, hatalmi és politikai struktúráihoz, kihívásaihoz? Ilyen és ehhez hasonló izgalmas kérdésekre keresi a magyarázatokat ez a tanulmánykötet. A nemzetközi szerzőgárda tollából származó írások Európától Ázsiáig, Afrikától Amerikáig kalauzolják a válaszokra kíváncsi olvasót. A feloszlatás után a Társaság nem tűnt el nyomtalanul. Volt, ahol lassan és hosszasan enyészett el (pl. Kína és Kanada), az Orosz Birodalomban pedig a rend túlélte az intézmény tulajdonképpeni halálát. Angliában megmaradt egyfajta jezsuita kötődéstudat, az Itáliába száműzött spanyol ex-jezsuiták egy közösséget alkottak, és voltak, akik korábbi szellemi tevékenységeiket folytatva őrizték meg jezsuita identitásukat (pl. a magyar jézustársaságbeli csillagászok). A rend visszaállítása utáni időszak sem nevezhető nagyon derűsnek és zökkenőmentesnek, sorozatos kiűzetésekkel, konfliktusokkal teli – forradalmak, változékony politikai erővonalak, a megerősödő nemzetállamok érdekei és az ancien régime visszaállítását célzó ideológiák kaotikus világában nem volt könnyű a létezés. A Jézus Társasága történetének hihetetlenül lenyűgöző fejezete ez az időszak – állítják joggal a szerkesztők.

Krízová, Markéta, Problem of (proto)National / Ethnic / Regional Identities of Jesuit Missionaries from Central Europe in America. Working Paper Series of the Centre for Area Studies No. 5. Leipzig: Leipziger Universitatsverlag GmbH, 2015. pp. 32.

A prágai Károly Egyetem tanára történész és antropológus, szakterülete Észak- és Dél-Amerika gyarmatosítás előtti és utáni története. Ebben a tanulmányban azt a problémát járja körül, hogy az amerikai, ázsiai és afrikai keresztény missziók hagyományosan a tengerentúli európai terjeszkedés historiográfiai narratívájának kontextusába illesztett története miként értelmezhető újra a transznacionális közösségekre fókuszáló identitáskutatási eredmények szemszögéből. A szerző azokat a 17–18. században élt közép-európai, pontosabban csehországi jezsuitákat vizsgálja, akik az Új-Spanyolországi Alkirályság területén voltak misszionáriusok. Rámutat arra, hogy a történetírás leginkább a nemzetépítésről szóló történetmesélés céljainak próbálja kisajátítani e szereplők életútját, vallomásait, és úgy konstruál számukra identitást, hogy azzal politikai üzenetek hordozóivá teszi őket.

Wodicka, Maximilian, Der österreichische Jesuit Maximilian Hell (1720–1792) und seine Forschungen an der Wiener Universitätssternwarte. Studienarbeit. Norderstedt: GRIN Verlag, 2016. pp. 28.

Hell Miksa bécsi jezsuita csillagász Selmecbányán született, a mű címében szereplő „osztrák jezsuita” megnevezés annyiban igaz rá, hogy a magyarországi kollégiumokat és rezidenciákat is magába foglaló osztrák rendtartomány keretein belül működő prominens tudósegyéniség volt. Az utóbbi időben ismét a történeti kutatások homlokterébe került, köszönhetően a 2004-ben és 2012-ben lezajlott Vénusz-átvonulásnak (e ritka jelenség első érdemi megfigyelője 1769-ben maga Hell volt). Jól mutatja a megélénkült érdeklődést Kontler László és a finn Per Pippin Aspaas 2019-ben megjelent monográfiája, amely a Brill kiadó honlapján ingyenesen elérhető. Wodicka vékonyka kötete nem más, mint Hell Miksa rövid életrajza, tudományos életműve főbb csomópontjainak áttekintése, valamint a bécsi egyetemi csillagvizsgáló és csillagászati kutatás 18. század végi történetének összefoglalása. Azt igyekszik bemutatni, hogy tudományterületének e meghatározó alakja miért tekinthető tipikus korabeli jezsuita tudósnak.

Brodkorb, Clemens – Steiner, Niccolo SJ, Geschichte der deutschen Jesuiten 1814–1983 im Spiegel des Provinzarchivs. Kleine Schriften aus dem Archiv der Deutschen Provinz der Jesuiten, Heft 1. München: Archiv der Deutschen Provinz der Jesuiten, 2015. pp. 32.

Ez a tömör reprezentatív kiadvány, mely testvérintézményünk, a müncheni jezsuita levéltár kiadásában jelent meg, a német rendtartomány történetének 170 évét hivatott összefoglalni a Társaság újraalapításától a 33. általános rendgyűlésig. Teheti ezt sikerrel azért, mert valójában egy 2013-ban rendezett kiállítás anyagát tartalmazza, amelyet Klaus Schatz hasonló című, nagyszabású ötkötetes munkájának (ld. a következő tételt) bemutatása alkalmával rendeztek Münchenben. Lapjai azokat a magyarázó szövegeket, kronológiai tájékoztatókat, valamint metszetek, fényképek, kötetek, tárgyak, de elsősorban iratok fotóit tartalmazzák, amelyek ezen a kiállításon vizualizálni voltak hivatottak az első ránézésre száraznak és töménynek tűnő történeti monográfia tartalmát. A Schatz-mű köteteinek megfelelően korszakokra bontott anyag teljes egészében a levéltár saját gyűjteményéből származik, rávilágít a jezsuita archívumokban rejtőző kincsek sokféleségére és felmérhetetlen jelentőségére.

Schatz, Klaus, Geschichte der deutschen Jesuiten. Band I (1814–1872). Münster: Aschendorff Verlag, 2013. pp. 304.

Bernhard Duhr SJ 20. század elején írt, máig alapvetőnek számító munkája a német(ajkú) jezsuiták történetéről a Társaság 1773. évi feloszlatásáig dolgozta fel e kiterjedt és szerteágazó témát négy kötetben (melyből kettő önmagában is kétkötetes), összesen csaknem négy és félezer oldalon. Ennek a munkának a folytatására vállalkozott ma élő rendtársa, Klaus Schatz, a frankfurti jezsuita főiskola korábbi egyháztörténet-professzora. Akárcsak nagy elődje, bő kétezer oldalra terjedő anyagát ő is időszakokra osztva rendezte kötetekbe. Az elsőben a Társaság visszaállításától a Kulturkampf során kiadott jezsuitatörvényig (1872), a másodikban annak visszavonásáig (1917), a harmadikban a második világháború végéig (1945), a negyedikben pedig a 33. általános rendgyűlésig (1983) vezeti a történet szálát. Az ötödik, egyben zárókötet a források jegyzékét és mutatókat, valamint (statisztikai, földrajzi, prozopográfiai és életrajzi) adattárakat tartalmaz.

A jövőben törekszünk mind az öt kötetet beszerezni a gyűjteményünk számára, 2019-ben azonban egyelőre csak az elsőre tettünk szert. Ebben Schatz először a feloszlatás és újraalapítás közötti négy évtizednek szentel egy rövid bevezető fejezetet, majd az ún. „svájci periódus” (1814–47) és az „első német periódus” (1849–72) történetét foglalja össze tematikus felépítésben, ugyanakkor az egyes házak sorsáról külön-külön is értekezve. Duhrral ellentétben az osztrák jezsuiták történetét nem integrálta művébe, ami módszertanilag megalapozottabb megközelítés, hiszen az osztrák rendtartományba 1773 előtt és a 19. században is beletartoztak a magyarországi házak, melyek története azonban egyik munkának sem képezte tárgyát. Míg tehát a korábbi szerző egy provinciát középen kettévágva írta meg nagyszabású művét, Klaus Schatz ettől az önkényes döntéstől tartózkodott.

Monet SJ, Jacques, et al. eds., Conscience of a Nation. Jesuits in English Canada 1842–2016. Jesuit History Series, volume 3. Toronto: Novalis Publishing Inc., 2017. pp. 288.

Ez a könyv a harmadik és egyben befejező része annak a sorozatnak, amely a kanadai jezsuiták történetét számos tanulmány segítségével meséli el (az első két rész azt vizsgálja, hogy a rend miként járult hozzá a kanadai oktatáshoz, neveléshez és nemzetépítéshez). Szó esik benne arról, hogy a 20. század második felében miként alakult át a lelkigyakorlat-adás Kanadában, milyen lelkigyakorlatos házak és spirituális központok tették lehetővé az egyénileg kísért ignáci lelkigyakorlatok újjáéledését. Jezsuita portrék (köztük a magyar Horváth Tibor életrajza) segítségével betekintést nyerhetünk a rendi formáció folyamataiba. Megismerhetjük a jezsuita katolikus iskolák államhatalommal folytatott küzdelmeit, melyek során identitásuk és felekezetspecifikus jellegük megőrzésére törekedtek. Olvashatunk a kanadai jezsuitákhoz kötődő nemzetközi művekről (India, Bhután, Zambia, Jamaica), az ezekben folytatott pasztorációs, humanitárius munkáról, társadalmi igazságosságért folytatott harcokról, a kultúra és oktatás területén elért eredményekről. És azt is megtudhatjuk, miként válaszoltak a kanadai jezsuiták Ferenc pápa teremtésvédelmi felhívására.

Drobesch, Werner – Tropper, Peter G. (Hgg.), Chronik des Jesuitenkollegs Klagenfurt. Teil 1,1: 1603–1645. Lateinischer Text und deutsche Zusammenfassung. Klagenfurt – Ljubljana – Wien: Hermagoras / Mohorjeva, 2014. pp. 596.

Annak ellenére, hogy a 17–18. századi jezsuita elbeszélő források jellemzően építő célzattal íródtak, és ezért a történészek fokozott kritikával használják őket, egy-egy kollégium háztörténete, évkönyve, naplója meghatározó jelentőséggel bír a neki otthont adó város, sőt a környékbeli régió egyház-, oktatás- és művelődéstörténete szempontjából. Ennek köszönhető, hogy bizonyos jelentősebb házak krónikái időről időre teljes szövegű kiadásban napvilágot látnak. Az 1773 előtti osztrák rendtartomány – melynek a Kárpát-medence jezsuita intézményei is a részét képezték – egyik legnépesebb kollégiuma Klagenfurtban állt, története a kezdetektől a feloszlatásig három kötetben maradt fenn. Az első „évkönyv” (1603–82), a másik kettő „háztörténet” (1683–1730, 1731–71) cím alatt. A címadás műfajbeli különbséget is jelöl: az első nyolc évtized történetét nem az eseményekkel párhuzamosan jegyezték fel, hanem utólag egyetlen szerző, a ház történetírója foglalta össze 1740–42 folyamán.

A szlovén kutatók által a 2000-es évek elején kiadott ljubljanai és goriziai után 2014-ben két karintiai történész megkezdte ennek a klagenfurti háztörténetnek a részletekben való közzétételét. A többkötetesre tervezett vállalkozásnak egyelőre csak az első darabja látott napvilágot, egész pontosan az „évkönyv” első felének (1603–45) szövege. A teljes terjedelemben közölt latin szöveget rövidített német fordításban is olvashatjuk a kötetben, melyben rövid történeti bevezető és névmutató is helyet kapott. Magyarországi események, itteni jezsuita házak, valamint magyar jezsuiták gyakran említésre kerülnek a klagenfurti krónikában, így a munkát a hazai kutatás is hasznosíthatja.

Lobenwein, Elisabeth – Scheutz, Martin – Weiß, Stefan Alfred (Hgg.), Bruderschaften als multifunktionale Dienstler der Frühen Neuzeit in Zentraleuropa. Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, Band 70. Wien: Böhlau Verlag, 2018. pp. 548.

A bécsi Osztrák Történetkutató Intézet, a Salzburgi Főegyházmegyei Levéltár és a Salzburgi Egyetem Történeti Tanszéke 2017 februárjában konferenciát szervezett Salzburgban „Multifunkcionális szolgáltatók. Koraújkori testvérületek Közép-Európában” címmel. Ezen az Ausztriából, Németországból, Magyarországról, Csehországból, Olaszországból és Franciaországból érkezett előadók a történeti diszciplínák széles skáláját vonultatták fel a vallásos társulatok rendező elve mentén: az egyház-, művészet-, és művelődéstörténeten túl az olyan kevésbé várható témaköröket is érintették, mint a zene- vagy gazdaságtörténet. A kötetben a konferencia 22 előadójának 23 tanulmányát olvashatjuk két angol nyelvű szöveg kivételével egytől egyig németül. A szerzők között Forgó András és Majorossy Judit mellett levéltárunk korábbi munkatársa, Kádár Zsófia képviselték a magyar tudományosságot. A bevezető és záró tanulmányon kívül az egyes írások témakörük szerint öt csoportba kerültek besorolásra. Az elsőben az egyes – korábban Habsburg uralom alatt álló – országok kora újkori társulatokra vonatkozó kutatásainak helyzetéről olvashatunk beszámolókat, a másodikban a testvérületek funkcióinak sokféleségét világítják meg a tanulmányok. A harmadikban a társulati típusokat, a negyedikben a szervezeti felépítésük formáit ismerhetjük meg. Végül a különféle, a római katolikustól eltérő vallási és felekezeti kultúrák társulatairól esik szó. A kötetben Forgó Andrásnak a hazai kutatásokról, Kádár Zsófiának a jezsuita társulati típusokról (osztrák rendtartomány, 1671 előtt), Majorossy Juditnak pedig a középkori társulatok magyarországi sorsáról jelent meg tanulmánya.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. március 04.