Új könyvek a rendtörténeti könyvtárban a kurrens jezsuita történeti szakirodalomból

2018 folyamán a Párbeszéd Házában működő Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár folytatta az egy évvel korábban megkezdett tervszerű bővítést, azaz a nyugat-európai jezsuita történeti szakirodalom szisztematikus beszerzését a könyvtár naprakészen tartása érdekében. A mindenkori gyarapodásról a továbbiakban is rendszeresen hírt adunk, hogy a Társaság történetét kutató, vagy az az iránt érdeklődő olvasóközönség figyelmét minél jobban ráirányítsuk a közelmúlt tudományos eredményeire. A 2018-as költségvetésünk adta lehetőségeknek köszönhetően a következő tíz művel gazdagodott a könyvtár gyűjteménye:

  1. Markus Friedrich: Die Jesuiten. Aufstieg, Niedergang, Neubeginn. Piper, München, 2016. (736 oldal)

A 2019-ben mindössze 45. életévét betöltő hamburgi történészprofesszor öt esztendővel a jezsuiták kommunikációjáról írt – könyvtárunkban szintén elérhető – félezer oldalas műve után (Der lange Arm Roms? Frankfurt – New York, 2011.) újra monumentális kötettel állt elő a Jézus Társasága történetéről. A munka alapvetően a jezsuiták első, 1540–1773 közötti korszakát, valamint feloszlatását és újraalapítását járja körül, ám epilógus formájában a 19. és 20. századra is kitekint. Földrajzi perspektívája az egész világra kiterjed, anyagát tematikus és nem a rendtörténeti művekben gyakrabban alkalmazott időrendi fejezetekre tagolta. Csak irodalomjegyzéke hatvan oldalra rúg. Az ív, amelyet a Társaság belső felépítésétől a katolikus egyházon és a kereszténységen belüli szerepén, illetve különféle tevékenységi körein túl a világszerte folytatott misszióiig, valamint kritikájáig és feloszlatásáig a szerző megrajzol, a jezsuiták történeti jelentőségének modern szellemű feldolgozásává avatja a könyvet.

  1. The Jesuits and the Arts 1540–1773. Edited by John W. O’Malley SJ – Gauvin Alexander Bailey – Giovanni Sale SJ. Saint Joseph’s University Press, Philadelphia, 2005. (496 oldal)

Tartalmát és kiállítását tekintve is igen magas minőségű kötetet vehetünk kézbe, ha a Jézus Társaság 1773 előtti korszakában világszerte megvalósított művészeti eredményeiről született legelső angol nyelvű összefoglalót lapozgatjuk. Az eredetileg Giovanni Sale SJ által 2003-ban olasz, spanyol és francia nyelven kiadott munkát a közelmúltban átszerkesztették, aktualizálták és kibővítették, valamint 184 új képpel gazdagították, így a jelen változat sok tekintetben új műnek tekinthető.

A bevezetővel együtt tizenhárom fejezetre tagolódó kötetet tizenegy szerző jegyzi, köztük hat jezsuita. A legtöbb, szám szerint öt írás az európai jezsuita képzőművészettel (építészettel és festészettel) foglalkozik, ehhez járul egy-egy színházról és zenéről szóló szakasz. A Társaság általános kulturális missziójáról ketten is írtak, egyikük tanulmánya kifejezetten a három Európán kívüli témát feldolgozó fejezetet (Latin-Amerika, Ázsia, Észak-Amerika jezsuita művészete) vezeti be. A 476 színes, nagyméretű és -felbontású kép a kötet értékét rendkívüli mértékben tovább emeli.

  1. Agustín Udías: Jesuit Contribution to Science. A History. Springer, Cham – Heidelberg – New York – Dordrecht – London, 2015. (294 oldal)

Az idős madridi jezsuita geofizikus angolul írt művében rendtársai legjelentősebb természettudományos eredményeit veszi számba a kezdetektől az ezredfordulóig. Narratíváját Christophorus Clavius 16. századi német matematikaprofesszortól indítja, majd elsősorban a fizika, a csillagászat, a geográfia, geofizika és meteorológia terén alkotó jezsuita tudósokat és munkájukat tárgyalja. Utolsó két fejezetében a felsorolt tudományok renden belüli intézményi kereteit, valamint a természettudománynak speciálisan a jezsuita lelkiségben gyökerező vonásait tárja az olvasók elé. Már ismertebb témaként kerül elő a missziókhoz kapcsolódó térképészeti tevékenység, illetve az európai csillagászati eredmények Kínába és Indiába történő közvetítése, azonban a legelső szisztematikus igényű összefoglalását nyújtja a kötet a 19–20. századi jezsuita természettudósok eredményeinek.

  1. Pedro Arrupe. Generaloberer der Jesuiten. Neue biographische Perspektiven. Hrsg. v. Gianni La Bella – Martin Maier SJ. Herder, Freiburg–Basel–Wien, 2008. (624 oldal)

Legnagyobb arányban spanyol jezsuita szerzők tanulmányait tömöríti a Pedro Arrupe generális életéről legújabban összeállított vaskos kötet, amelynek eredeti kiadása olasz és spanyol nyelven a rendfőnök születésének 100. évfordulójára, 2007-ben jelent meg. Ennek kissé rövidített változata német fordításban immár elérhető a Rendtörténeti Könyvtárban. A bevezetővel együtt 17 tanulmányból álló mű nem törekszik Arrupe teljes életrajzát nyújtani, azonban annak leglényegesebb csomópontjait alaposan körbejárja a Japánban teljesített missziótól egészen Társaság vezetéséről való lemondásig. Az egyes írások nem kizárólag kronológiai szempontok alapján keletkeztek, akad közöttük jó pár, amely a generális személyiségének, jellemének egy-egy vonását emeli ki.

  1. Silvia Mostaccio: Early Modern Jesuits between Obedience and Conscience during the Generalate of Claudio Acquaviva (1581–1615). Translated by Clare Copeland. Ashgate, 2014. (218 oldal)

A Leuveni Katolikus Egyetemről 1968-ban levált francia nyelvű Université catholique de Louvain koraújkori történelem tanszékének olasz docense a brit Ashgate kiadónál jelentette meg angolra fordított könyvét a délnyugat-európai jezsuiták Acquaviva generális idejében jelentkező engedelmességi vitáiról. A Társaságon belül felmerült alapvető kérdés nagymértékben befolyásolta a kollektív jezsuita identitás kialakulását, miközben hatással voltak rá a pápaság és az egyes államok közötti joghatósági konfliktusok, valamint a reformáció támasztotta kihívások is. A kötet négy fejezetéből az első a 16–17. század fordulója környékén keletkezett szövegek elemzésével mutatja be az engedelmesség körül kialakult polémia lényegét, a többi három pedig Szent Ignác e témában keletkezett írásait helyezi a vita speciális kontextusaiba (más szerzetesrendek, pápaság, női nem).

  1. Marek Inglot SJ: How the Jesuits Survived Their Suppression. The Society of Jesus in the Russian Empire (1773–1814). Edited and translated by Daniel L. Schlafly. Saint Joseph’s University Press, Philadelphia, 2015. (324 oldal)

A Gregoriana Pápai Egyetem lengyel egyháztörténész-professzora, Marek Inglot SJ 1997-ben adta ki olasz nyelvű monográfiáját Jézus Társasága oroszországi jelenlétéről és annak rendtörténeti jelentőségéről. A Társaság feloszlatását elrendelő 1773. évi pápai bullát (a porosz király mellett) Nagy Katalin cárnő nem hirdette ki, így abban a bő négy évtizedben, amikor a jezsuiták Európa más részein nem működhettek, az Orosz Birodalomban megszakítás nélkül végezhették apostoli feladataikat. Ironikus, hogy a rend csak Lengyelország 1772. évi felosztása révén „jutott el” a görögkeleti államba, ahonnan aztán már 1820-ban ki is utasították őket. Ez a rövid időszak mégis mérhetetlenül fontossá vált a jezsuiták egyetemes történetében, az azt tárgyaló kötetnek az angolra fordított és kissé átszerkesztett változata pedig, amely a Társaság visszaállításának 200. évfordulója apropóján látott napvilágot, mostantól a Rendtörténeti Könyvtárban is olvasható.

  1. David Strong SJ: A Call to Mission. A History of the Jesuits in China 1842–1954. Volume 1: The French Romance. Volume 2: The Wider European and American Adventure. ATF Theology, Adelaide, 2018. (540 + 506 oldal)

A jezsuiták 19–20. századi kínai missziói hatalmas nemzetközi összefogás keretében valósultak meg, amelynek közismert magyar vonatkozásai is vannak, hiszen az 1920-as és 50-es évek között sok magyar jezsuita fordult meg Kínában, sőt 1936-tól a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Tamingban saját missziós állomást is fenntartott. Az ausztrál jezsuita történész friss kétkötetes munkája a több mint egy évszázadra terjedő vállalkozás egészének átfogó képét igyekszik nyújtani a témának megfelelő széles nemzetközi forrásbázis alapján. Első kötetében a kínai missziók legmeghatározóbb szerepét játszó francia jezsuiták tevékenységét mutatja be, míg a másodikban a többi provincia részvételét járja körül tartományról tartományra. Ennek megfelelően a magyar misszió mintegy negyvenoldalas önálló fejezetet kapott a munkában, melynek elsődleges forrásaként a szerző Vámos Péter történész művei mellett a JTMR Levéltárban őrzött levelezésanyagot használta.

  1. Thomas J. Shelley: Fordham. A History of the Jesuit University of New York: 1841–2003. Fordham University Press, New York, 2016. (536 oldal)

Az 1841-ben Bronx kerület Fordham nevű városrészében alapított New York-i katolikus egyetem 1845/46 óta a jezsuiták kezelésében működik. Különleges jelentősége számunkra ezen felül, hogy 1955-től 1977-ig a külföldön élő magyar jezsuiták viceprovinciálisainak székhelye volt egyben, hiszen hosszú évekig, évtizedekig itt tanított a Sectio II. egymást követő három vezetője, Varga Andor (1955–65), Héjja Gyula (1965–68) és Ádám János (1968–77). Bár róluk (a névmutató szerint) nem esik szó Thomas J. Shelley SJ, az egyetem nyugalmazott egyháztörténet-professzorának egyetemtörténeti művében, a huszonegy fejezetre tagolt, képekkel illusztrált kötet az intézmény iránt érdeklődő olvasóközönség figyelmére méltán tarthat számot. Az időrendben haladó, de ezen belül jelentősebb témákat tárgyaló szakaszok komoly levéltári forrásbázison alapulnak, nagy arányban dolgoznak fel ezen kívül egyes sajtótermékeket is.

  1. Christine Schneider: Kirche und Kolleg der Jesuiten in Dillingen an der Donau. Studien zu den spätbarocken Bildprogrammen. Schnell&Schneider, Regensburg, 2014. (Jesuitica. Quellen und Studien zu Geschichte, Kunst und Literatur der Gesellschaft Jesu im deutschsprachigen Raum. Band 19) (432 oldal)

A müncheni székhelyű, Julius Oswald SJ által vezetett Jezsuita Történetkutató Egyesület „Jesuitica” címmel 1997 óta a németnyelvű jezsuiták művészet- és kultúrtörténetéről könyvsorozatot jelentet meg. Ennek immár huszonkét kötete látott napvilágot; sorban tizenkilencedikként Christine Schneidernek, a freiburgi egyetemi könyvtár vezetőjének a dillingeni jezsuita templom és kollégium művészetét tárgyaló műve, korábbi disszertációjának átdolgozott változata. A bevezető fejezet a felhasznált forrásokat, valamint az intézmény történetét és épületeinek leírását tartalmazza, majd a munka előbb formatörténeti és ikonográfiai, utóbb eszmetörténeti szempontból veszi vizsgálat alá a nevezett művészeti értékeket. A szövegben elhelyezett fekete-fehér illusztrációkon felül a könyv végén 85 oldalnyi színes képmelléklet is található.

  1. Die Jesuiten in Krems – die Ankunft eines neuen Ordens in einer protestantischen Stadt im Jahr 1616. Hrsg. v. Herbert Karner – Elisabeth Loinig – Martin Scheutz. Verlag NÖ Institut für Landeskunde, St. Pölten, 2018. (Studien und Forschungen aus dem Niederösterreichischen Institut für Landeskunde. Band 71) (432 oldal) 2016. október 28–29-én az Osztrák Tudományos Akadémia Művészet- és Zenetörténeti Intézete, az Alsó-Ausztriai Helytörténeti Intézet és a Bécsi Egyetem Osztrák Történetkutató Intézete Kremsben konferenciát rendezett, melyen levéltárunk vezetője, Mihalik Béla, valamint korábbi munkatársunk, Kádár Zsófia is előadást tartott. A tanácskozás résztvevői a kremsi jezsuiták történetét és annak művészeti vonatkozásait járták körül, ahogyan tették ezt az előadások írott változatait tartalmazó könyv oldalain is. A tizenhét tanulmányt felvonultató kötetet a szerkesztők a bevezető után négy tematikus fejezetre osztották: a jezsuiták beköltözése egy protestáns városba, kremsi intézményük tevékenysége, a kollégium és templom építéstörténete, festészete és színházi kultúrája, végül az azt átvevő piaristákról szóló tanulmányt tartalmazó szakasz. Kádár Zsófia írása Pozsony, Győr és Sopron példáján keresztül vont párhuzamot a korabeli városi jezsuita megtelepedések között, míg Mihalik Béla a kremsi jezsuita Andreas Xavier Koffler goai misszionáriusról tett közzé egy tanulmányt, melyet az atya egy jelentésének szövegkiadásával egészített ki.

Siptár Dániel

 

Frissítve: 2019. március 26.