Bencések mellett számos jezsuita, ciszterci és ferences szerzetes is nyugszik a pannonhalmi köztemetőben, az 1950-ben feloszlatott rendek több mint ötszáz tagja. Az egykor Pannonhalmára száműzött szerzetesek sírhelyénél emléktáblát és parcellakövet avattak február 24-én.
Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát emlékeztetett rá, hogy az itt nyugvó szerzetesek egy olyan kor, egy olyan társadalmi berendezkedés tanúi, mely embereket vallásos hitük és meggyőződésük miatt nemkívánatosnak minősített – olvasható a Magyar Kurír tudósításában.
A Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Móczár Gábor ünnnepi beszédében a jelképek fontosságára hívta fel a figyelmet: „Szükség van olyan jelzőfényekre, amelyek irányt mutatnak, amelyek kijelölik, merre kell mennünk. Ilyen jelzőoszlop a mai naptól ennél a temetőnél elhelyezett parcellakő és márványtábla, mindazokra emlékezve és emlékeztetve, akiket ide száműztek az 1950-ben bevezetett rendelkezések.”
A táblán felsorolt 21 szerzetesből 13 jezsuita, köztük Csávossy Elemér, Kerkai Jenő, Mócsy Imre, Petruch Antal és Tüll Alajos
A szerzetesrendek magyarországi működését ellehetetlenítő 1950-ben megjelent rendelet értelmében több mint tízezer szerzetes és szerzetesnővér vált földönfutóvá. Először öt rendházat jelöltek ki 440 idős, beteg szerzetes ápolására, majd 1951 novemberétől Pannonhalmát is.
A szociális otthonná alakított bencés kolostor 1957-1963 közötti életét, a házkutatások és állandó megfigyelések kiszolgáltatottságát mutatja be a Duna TV Pannonhalmi szamizdat című új dokumentumfilmje, melyet február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján mutattak be.
