A jezsuita Úti Boldogasszony-tisztelet története dióhéjban

Loyolai Szent Ignác 1537-ben érkezett első társaival Rómába, azzal a szándékkal, hogy szolgálataikat felajánlják a pápának. Miközben helyüket keresték a városban, gyakran imádkoztak a középkor óta tiszteletnek örvendő bizánci ikon, a Madonna della Strada kegyképe előtt, az egyik központi kereszteződésben álló kápolnában. Ignác, aki magát zarándoknak tartotta, apostoli küldetését az Úti Boldogasszony oltalma alá helyezte, s a templomocskát a rendalapítás után a pápa hivatalosan is a Jézus Társasága gondjaira bízta. Az itt megtelepedő jezsuiták mellette építették fel a rend főtemplomát, a Gesù-t, a kegyképről pedig az évszázadok során számos másolat készült, melyeket rendszerint forgalmas utak mentén állítottak fel, hogy Szűz Mária állandóan figyelmeztesse az úton levőket az örökkévalóságra, és oltalmazza őket földi életükben.

Feszty Masa Úti Boldogasszony-kegyképe a Jézus Szíve templom oldalában (fotó: Hegedűs Márton)

Az 1900-as évektől szentszéki engedéllyel immár külön ünnepként tisztelik a Szűzanyát mint Úti Boldogasszonyt a jezsuita templomokban. Magyarországon az első Úti Mária-képet 1940-ben helyezték el a kalocsai jezsuita atyák a Szelidi-tó mellett egy diáknyaraló oltárán. A fővárosban a második világháború után érett meg a helyzet: P. Reisz Elemér SJ házfőnök úgy érezte, hogy a harcok borzalmaiból ocsúdó Budapestnek, a hontalan vándoroknak, a romokból kivergődő, testileg és lelkileg leromlott és elgyötört embereknek szükségük volna a vigasztaló képre, amit nap mint nap láthatnának, anélkül, hogy külön bemennének a templomba. Ezért felkereste Feszty Masa (1895-1979) festőművésznőt, Jókai Mór unokáját, hogy az eredeti nyomán, de saját lelki elképzelése szerint fesse meg a magyar Úti Boldogasszony-ikont. Az elkészült kegyképet 1948. szeptember 8. és 12. között a templom főoltáránál, a Jézus Szíve-szobor lábánál helyezték el. Végleges helyén, a rendház kertfalában épített márvány képfoglalatban Krisztus Király vasárnapján szentelték fel. Amikor 1949-ben a rendtartomány fiataljai külföldre voltak kénytelenek menekülni, hogy felkészülhessenek papi és jezsuita hivatásukra, hontalan életüket és az egész magyar rendtartományt Úti Boldogasszony oltalmába ajánlották.

Ferenc pápa így buzdít az Úti Mária-tisztelet ébren tartására:

Kérjük az Úti Boldogasszonyt, ahogy a fiú szól édesanyjához, vagy amint a szolga fordul úrnőjéhez, hogy járjon közben értünk az irgalom Atyjánál és minden vigasztalás Istenénél (2Kor 1,3). Fohászkodjunk hozzá, hogy helyezzen bennünket újra a Fiú mellé, Jézus oldalára, aki a világ keresztjét magára veszi, és kéri, hogy vele együtt vegyük magunkra mi is. Kérjük Anyánkat, hogy minden jezsuitát vezessen és kísérjen a vigasztalás, együttérzés és megkülönböztetés útján, Isten hívő népének azon tagjaival együtt, akikhez küldetésüket kapták.” (Ferenc pápa beszédéből, melyet a Jézus Társasága 36. Általános Rendgyűlésén mondott)

 

A kegykép történetének bővebb leírása ezen az oldalon olvasható el.