Veni Sancte a jezsuita fenntartóhoz került miskolci Szent Miklós Óvodában

„A jezsuita atyáktól és a JEZSU-s közösséghez tartozástól elsősorban oltalmat és megerősítést várunk, amúgy is ezer szállal kötődünk hozzájuk” – hangsúlyozza Káplár Gabriella, a miskolci Szent Miklós Óvoda vezetője. Az 1992-ben alapított görögkatolikus intézmény ettől a tanévtől a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium részeként neveli a gyermekeket. Szelenge Judit írása a szeptember 26-án tartott évnyitó szentmiséről.

Ahogy az Úr Jézus köré gyűlhettek a kis gyerekek, úgy ülték körbe Rigó Jenő jezsuita atyát a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda, vagyis a JEZSU közösség legifjabb tagjai, a miskolci Szent Miklós Óvoda ötven ovisa, az ünnepélyes óvodai évnyitón szeptember 26-án. A padokban ülő felnőtteknek – szülőknek, nagyiknak, tündér-keresztanyuknak és a plébániai híveknek – fülig ért a szája, miközben a gyerekek magvakat kaptak a kezükbe, hogy lássák, nem baj, ha csak mustármagnyi a hitünk.

Kellett egy „jó katolikus óvoda” Miskolcra

A harminc éve üzemelő görögkatolikus Szent Miklós Óvodát Szőke Gáborné Marika alapította 1992-ben. Az alapító elmondása szerint az alapítás rengeteg bürokratikus akadályba ütközött, amelyeket egymagának kellett leküzdenie. „Az édesapámtól, a néhai Verdes Miklós tolcsvai görögkatolikus paptól viszont azt tanultam: »Mi úgy vagyunk összerakva, hogy ha elindulunk egy úton, azt az utat végig is járjuk.« Úgyhogy addig mentem, még a minisztériumba is, amíg sikerült.”

Szőke Gáborné nemcsak óvodapedagógusi, hanem tanári diplomát is szerzett, de annyira fontosnak érezte a legkisebbek nevelését, hogy nem is dolgozott máshol, csak óvodákban. „Megszállottja vagyok ennek a korosztálynak, és mindenképp azt akartam, hogy legyen jó katolikus óvoda Miskolcon.”

A katolikus óvodák 1990-es években történt újraszerveződésekor elsőként az a kérdés merült fel: milyen programmal dolgozzon az óvoda? Az alapító vezető óvónő elmondta, hogy Magyarországon a rendszerváltás után akkor a katolikus óvodai nevelésnek nem volt hagyománya, talán hat katolikus óvoda volt az országban. „Nem igazán tudta senki, mi való 3–7 éves gyerekeknek, ezért volt szükségünk külső segítségre.” Az új óvoda számára nagy segítséget jelentett a Bécsi Katolikus óvodák felügyeleti szervével (Interessengemeinschaft der Erhalter Kirchlicher Kindertagesheime) való személyes kapcsolatuk.

„Az óvoda megszervezéséig tapasztalatcsere kapcsán lehetőség nyílt a bécsi katolikus program elméleti és gyakorlati megismerésére. E programnak a keresztény vallási nevelésre vonatkozó része mind pedagógiailag, mind pszichológiailag megalapozott. (A program címe: Charlotte Niederle – Elisabeth Michelic – Friderike Lenzeder: Bildung und Erziehung im Kindergarten). Az osztrák felügyeleti szervtől teljes pedagógiai programot és módszertani segítséget kaptunk, amelyet a magyar körülményekre adaptálva azóta is alkalmazunk. Amikor a Jezsuitákkal együttműködve átnéztük 29 éve működő programunkat, megállapítottuk, hogy szinte semmit nem kell rajta változtatni, teljesen megfelel a szentignáci pedagógia alapelveinek.”

Szeretve nevelni, nevelve szeretni

Káplár Gabriella, az óvoda jelenlegi vezetője 2017-ben vette át az alapítótól a stafétabotot.

„A jezsuita atyáktól és a JEZSU-s közösséghez tartozástól mi elsősorban oltalmat és megerősítést várunk, ezért is kerestük meg őket, hogy vegyenek bennünket a közösségbe. Amúgy is ezer szállal kötődünk hozzájuk, hiszen a mi saját gyermekeink és kis ovisaink közül felnőve sokan végül a JEZSU-ban kötöttek ki, és onnan érettségiztek le.”

A JEZSU nevelési módszerében kiemelkedően fontos a szülők szerepe. A gimnáziumban a szülő–diák–tanár hármasának szoros együttműködésén múlik a nevelés minőség. „Az oviban a családok valamennyien vallásosak, bár különböző mélységű a hitéletük. Beiratkozás előtt minden család elfogadja, hogy mi, óvodapedagógusok a szülőkkel együttműködve nevelünk, mert a gyermek csak úgy tud harmonikusan fejlődni, ha otthon és az iskolában ugyanazt hallja és látja. Az oviban elsődleges a keresztény vallásosság, az imaélet. Legfőbb pedagógiai alapelvünk: szeretve nevelni, nevelve szeretni.”

A nevelési célok közül kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a konfliktuskezelésnek: például, ha két gyerek összevész, vagy akár egy gyerek és egy felnőtt között konfliktus alakul ki, azt mindig, minden esetben megbeszélik, és a dolog minden esetben valódi kibéküléssel végződik. Egy másik lényeges, és egész életre kiható nevelési cél a teremtett világ védelme: „A kicsi gyerekeket különösen korán el kell kezdeni megtanítani a teremtett világ, a természet szeretetére és védelmére. Az Ószövetségből a Teremtés könyvét ismertetjük meg velük, hiszen fontos, hogy idejekorán megtanulják, honnan jövünk és hová megyünk, és hogy az ember feladata, hogy védje és művelje a természetet.”

A szülők között sok a régi motoros. T. már negyedik gyermekét íratta be idén a Szent Miklós óvodába. „Mi valamennyire vallásos család voltunk, bár amikor első gyermekünket beírattuk, akkor még korántsem annyira, mint ma. Az mindig is fontos volt számunkra, hogy ez az ovi Istenközpontú és gyermekközpontú. Bár nem voltunk túl aktív templomjárók, mindig is úgy éreztük, hogy a mai világban biztonságot jelent a vallásos nevelés. Azóta sokkal aktívabban »gyakoroljuk a vallásunkat« igyekszünk mindig megoldani a vasárnapi szentmisére járást, az otthoni, közös imádságot, és nem csak az evés előttit és utánit, hanem a közös esti hálaadást is. Családként megtanultunk együtt hálát adni. Mindenki elmondja, miért hálás aznap, mit köszön Istennek, egymásnak.”

Zs. szintén régi ovis mama, már a harmadik gyermekét íratta be, annak idején baráti ajánlásra jöttek a Szent Miklós Óvodába. „Úgy látjuk, hogy ebben az oviban kedvességre, kötelességtudatra nevelődnek a gyerekek, és ez megalapozza a jövőjüket is. A közösség tagjai figyelnek egymásra, törődnek egymással. Az is kétségtelen, hogy a mi családunk a gyerekeinkkel együtt »nevelődik«, és egyre közelebb kerülünk a Jóistenhez. Megértettük, hogy ha a családi és az óvodai nevelés nincs összhangban, akkor nem működik, hiszen összezavarná, boldogtalanná tenné a gyereket.” K. új beiratkozó anyuka első benyomásairól csak annyit mond: „Elég annyit mondanom, hogy a kislányunk péntek délután, amikor megyünk az oviból hazafelé, a kocsiban kérdezgetni szokta, hogy mikor lesz megint hétfő…”

A 21. században gyakori, hogy az apák annyira sokat dolgoznak – elsősorban a családjukért, a gyermekeikért –, hogy alig marad idejük jelen lenni a kisgyermekek életében. Az sem ritka, hogy az apák úgy gondolják, a pici gyerekeket inkább az anyára kell hagyni, és majd később, amikor „már lehet vele komolyan foglalkozni”, akkor érzik szükségét, hogy jobban belekapcsolódjanak a gyermekeik életébe. A Szent Miklós Óvoda egyik sajátossága, hogy szembemegy ezekkel a 21. századi sztereotípiákkal, és komoly erőfeszítéseket tesz az édesapák bevonására mind az óvoda életébe, mind a gyermekek nevelésébe. „Tudva, hogy milyen fontos az édesapák szerepe, mi ennek speciális jelentőséget tulajdonítunk. Közel húsz éve szervezünk Apák napját, amin csak az apukák számára készülnek a gyerekek programokkal, de minden más programunkon is elvárjuk, hogy az apák megjelenjenek. Nálunk még azok a szülők is, akik esetleg elváltak vagy külön élnek, nem térnek el ettől, és a gyerekeket együtt nevelik. Ezt a gyerekek lelki és fizikai egészsége szempontjából kulcsfontosságúnak gondoljuk.”

Az óvoda lehetőség elérni a szülőket

A vezető óvónő fontos missziós állomásnak érzi az óvodát: „Ha gyereke óvodás korában a szülő azonosulni tud ezzel a nevelési programmal, attól fogva lehet rá számítani, hogy az évek során az egész család evangelizálódik.”

Kürtiné Szőke Viktória óvónőnek ez az első munkahelye, tizenhetedik éve dolgozik itt: „Mi örömmel megyünk dolgozni, bár fizikailag jól el lehet fáradni, a lelki kiégés valahogy elkerül bennünket. Ennek az az oka, hogy a munkahelyünkön ugyanaz a lelkiség, ugyanaz a szellemiség, mint otthon.”

Vanyóné Jelinek Katalin óvónő, aki tizenhárom éve dolgozik itt, arról számolt be, hogy az ő hite is sokat mélyült. „Mielőtt friss házasként Miskolcra költöztem, két évig egy önkormányzati óvodában dolgoztam. A Szent Miklós Óvodára véletlenül bukkantam rá álláskeresés közben. Szerencsére épp volt egy üres hely, és fölvettek. Én katolikus vagyok, és amióta itt dolgozom, még tovább mélyült a hitem. Hiszen nemcsak abból áll a mi vallásosságunk, hogy vasárnap misére járunk, hanem nap mint nap Jézus szeretetére tanítjuk a kicsi gyerekeket. És nemcsak megtanítanunk kell a hitet és az erkölcsi értékeket, hanem folyamatosan példát kell mutatnunk nekik, hogy azt követve közelebb kerüljenek Jézushoz. Amit pedig naponta gyakorolunk, azzá is válunk.”

Rigó Jenő SJ, aki korábban Kanadában, majd az elmúlt években a plébániai mocorgós miséken találkozott a kisgyermekes családokkal, örömmel vállalta el az óvodai lelkészséget. Az Avas–déli lakótelep Isteni Ige templomának plébánosaként úgy látja, hogy a mai fiatal családokat nem könnyű elérni. „Rengeteget dolgoznak, rohanó életük van, sokak számára a vallás, a hit gyakorlása nem prioritás. A gyermekeik viszont a legfontosabbak a számukra, értük mindent megtesznek.

Az óvoda csodálatos lehetőség, hogy ne csak a kicsi gyerekekkel foglalkozzunk, hanem a szüleikkel is, akik maguk is még nagyon fiatalok.

Még nem látom, hogy óvodai lelkészként milyen kihívások elé nézek, de az biztos, hogy sokat fogunk tanulni. Én az ovisokat tanítom, ők meg majd engem.”

Frissítve: 2021. október 14.