Vértesaljai László SJ római levelei

„Leszek neki apja, testvére, papja” – Jancsó Árpád SJ diakónusszentelésérő
Elmosott lábnyomok a tengerparton és lila ákácok – Húsvéthétfő két keréken
Lorétói Allelúja Rómában a Feltámadás boldogságának éjszakáján
Jálics Ferenc SJ halálára: Hazaérve elveszett az Atya ölelésében…
Ráncos arcán lelkének ránctalan szépségét csodálom – a Caelius-dombi Teréz anya
Keservesen édes falat az élet – Kelényi Tibor atya emlékére
„Nem kellettem az Úrnak” – elhalasztott hazatérés, P. Nemeshegyi Péterre emlékezve
Elhunyt Nemeshegyi Péter jezsuita, a bölcs istengyermek
Szeretének jele a lábmosás és a Vacsora – elefántcsontba faragott nagycsütörtöki titok
Döngessétek meg Isten kapuját! – szicíliai történet az állhatatos imáról
A százesztendős Püschl Magdolna köszöntése
Bármi áron fölfelé, avagy az imádság kapaszkodó erejéről járvány idején
Így él a koronavírus-járvány idején Rómában Vértesaljai László SJ
Egy átültetett tetszhalott virág feltámadásának tanulságai
Négy damaszt ruhaszalvéta: japán püspökök szép vallomása Nemeshegyi Péterről
Megejtő példa az evangéliumi szegénységre egy olasz kisváros peremén
Hétköznapi szentmise az isteni gondosodásról
Margitok időtlen köszöntése
Múltról és jövőről
Táguló horizont Jézus családjában
Kivágják, kidől…, ültetek
Nagyböjt: Jézussal együtt húzni a jármot
Rügyfakadás: életre kelt a kivágott fenyő helyébe ültetett fácska
„Isten keze oltalmában” – Vértesaljai László vallomása 37 évvel ezelőtti papszenteléséről

Frissítve: 2021. április 09.