A vietnámiak és a megemlékezésük az őseikről

Vietnámban is vannak különböző ünnepek. A legnagyobb ünnepeink a holdújév, a tavaszünnep, a függetlenség napja, vagy az első vietnámi királyunk – Hung Vuong – halálának napja. Emellett a vietnámi családok az őseik halálának emlékére három éven át, amíg tart a gyász, minden évben ünnepséget rendeznek. A vietnámiak ezt a napot a megemlékezés napjának nevezik (Ngày Lễ Giỗ).

A megemlékezés napja gyönyörű ősi hagyomány. Ez kifejezi az őseink, a nagyszüleink és a szüleink iránti tiszteletet. Mi, vietnámiak, hiszünk abban, hogy sikereinkben és munkáinkban az őseink segítik minden cselekedetünket. Ezért őseink vagy szüleink halálának évfordulóján a családok eltöltenek együtt egy-két nagyon fontos napot, amikor elhunyt szeretteinkről emlékezünk, értük imádkozunk. Összegyűlik a család, találkozunk és beszélgetünk a elődeinkről.

Ezen az ünnepen a különböző vallások más-más ceremóniával emlékeznek. A buddhista emberek például a Pagodába mennek, és ott Buddha előtt imádkoznak az ősökért és szüleikért. Bár az ateista vagy kommunista emberek nem hisznek a halál utáni életben, sem Istenben, de ezen a napon még ők is imádkoznak őseikért. Az őseinkre, szüleinkre emlékezés hagyományát a Katolikus Egyház is támogatja, és a II. vatikáni zsinat óta az ősi ceremóniát is elfogadja interkultúrális megfontolásból.

Mit csinálnak a vietnámi katolikus emberek a megemlékezés ünnepnapján?

Ezen a megemlékezésen az a szokásunk, hogy megkérünk egy papot, aki szentmisén imádkozik a meghalt lelkéért. A templomban nem csak a családunk, hanem a rokonaink is összegyűlnek, és együtt imádkozunk. Utána elmegyünk a temetőbe és meglátogatjuk a halottunk sírját.

Amint talán tudjátok, Vietnámban minden római katolikus családnál van otthon oltár, ahol általában a Szent Család szobra áll. Az oltár mellett van egy ősök oltára is elhunytjaink képeivel, ahová gyertyákat, füstölőket, gyümölcsöt, és virágot teszünk, különösen  ezen a napon. Manapság az őseik és szüleik iránti tisztelet kifejezésével a vietnámiak, különösen a katolikus vietnámiak, kegyeletüket és hálájukat szimbolizálják.

Ezen a napon a családok összegyűlnek és imádkoznak az elhunyt lelkekért. Ez egy családi ünnepség is. Jó alkalom, hogy találkozzunk, beszélgessünk, és tudjunk mindenkiről a rokonságban. Mindenki érzi a közösség erejét és szeretetét.

Természetesen a katolikusok mindig imádkoznak ezeken az összejöveteleken. Ekkor megemlékezünk halottainkról és imába foglaljuk őket. Közben reméljük, hogy az őseink is imádkoznak azért hogy áldjon meg minket az Isten tudással, emberséggel, boldogsággal, hogy így Isten segítségével sikeres, jó, erkölcsös és erényes emberek legyünk.

Például imádkozhatunk így: „Ó, Uram, nagyon hálásak vagyunk Neked, mert mindig szeretsz minket, és segítesz, hogy jobban éljünk. Most családunkért és eltávozott őseinkért imádkozunk és kérjük, tarts meg minket irgalmadban és szeretetedben. Kérünk, őrizd meg őket az örök életre magad mellett a Mennyekben. A feltámadott Krisztus nevében kérünk. Ámen.”

Nem csak Vietnámban, hanem a világon mindenhol van ilyen napja a megemlékezésnek, bár a ceremóniában vannak különbségek. Az ember ki akarja fejezni a tiszteletét az ősei, nagyszülei és szülei iránt különböző ceremóniákkal. Mindenki örök életet kíván az elhunytnak. Ezért imádkozunk. Hiszen hiszünk a feltámadott Krisztusban, hiszünk abban, hogy meghalt szeretteink fel fognak támadni.

Phạm Đình Ngọc SJ

u.i.: Köszönetemet szeretném kifejezni tanárnőmnek és barátomnak, akik segítettek ennek a cikknek nyelvi szempontból való kijavításával.

Frissítve: 2017. március 02.