Zarándokfilm Szent Ignác lába nyomában

2022-ben lesz ötszáz éve, hogy Íñigo López de Loyola megtette híres zarándoklatát a spanyolországi Loyola és Manresa között. A Szent Ignác útja címmel nyáron forgatott magyar dokumentumfilm résztvevői a jezsuita rendalapító vándorlását járták végig, hogy majd a 2020/21-es emlékévben világszerte bemutassák az alkotást. Balázs Zsuzsa társforgatókönyvíró naplószerűen számol be a forgatás előkészületeiről és kulisszatitkairól.

Camino Ignaciano
2018 nyár/ősz

„Miről fog szólni a következő regény?” – kérdeztem az írót. Az első két téma lehetőségét rezzenéstelen arccal hallgattam, de a harmadiknál felkiáltottam: „El Camino húsz év múlva, ez az!” Újabb kérdés következett: vajon az író, aki caminós regényével és filmjével vált közismertté, mit keres újra a Szent Jakab-úton? Tolvaly Ferenc – mert róla van szó – azonban másik zarándokútról és főszereplőkről beszélt. Rövid időn belül elküldte regényének szinopszisát, és felkért, hogy negyedik zarándokfilmjének, mely a tervezett kötet alapján készül, legyek a társforgatókönyvírója.

Szent Ignác már évekkel ezelőtt „kikezdett” velem, de sokáig nem értettem, mit akar tőlem ez a baszk szent. Ott, akkor értelmet nyert az elmúlt tíz év vonzalma Ignác iránt. Ezután gyorsan történtek az események. Spanyolországban terepszemléztem, ámultam, bámultam és írtam. Az év végére az első forgatókönyv vázlata a magyar jezsuita provinciális, Vízi Elemér SJ asztalán landolt. A kezdeményezés bátorítást, szellemi, lelki segítséget kapott, és a rendtartomány védnöksége garanciát jelentett arra, hogy a jezsuita szempontok maradéktalanul érvényesüljenek.

Egy új kezdet
2019/1522 Baszkföld

Az Ebro völgyében lassan kivirul a tavasz. 1522 márciusának elején Iñigo boldogan lovagol Logronón és Tudelán át Katalónia felé, az Istenért vállalt kalandokról álmodozva – írom a szövegkönyv már nem is tudom, hányadik változatában. Ismerkedem a főszereplővel”, akit ma Szent Ignácnak nevezünk, s aki 500 éve a Loyolától Manresáig tartó úton búcsút mondott lovagi karrierjének, és Isten tervét kereste.

A film sztorija

Az alkotás négy zarándok Isten- és önismereti útját mutatja be. Lelki vezetőjük a dokumentumfilm főszereplője, José Luis Iriberri SJ. A spanyol jezsuita egyben a nézők lélekút-kalauza is. Amikor először találkoztunk, biztos voltam benne, hogy matematikatanár, mert hihetetlen alapossággal nézte át az angolra fordított forgatókönyvet. (Melyet nem más, mint a nemrég elhunyt Nemeshegyi Péter SJ fordított le magyarról.)

Nem tévedtem, az 1981 óta jezsuita Iriberri valóban matematika-, biológia- és hittantanár. Apostoli munkát végzett Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken, Mauritániában, Dél-Amerikában. 2011 óta a barcelonai Ramon Llull Egyetem Szent Ignác Turisztikai és Szállodamenedzsment Iskolájának tanára. Miután 2010-ben hazajött marokkói missziós útjáról, provinciálisa megbízta, hogy az ugyancsak spanyolországi Santiago de Compostelába vezető Szent Jakab-út mintájára hozza létre a Szent Ignác-zarándokutat.

2013 óta a Camino Ignaciano irodájának igazgatójaként és lelki vezetőjeként közel 600 zarándokot kísért végig a 640 kilométeres úton. És most a mi négy fiatalunk követkett. Kamerákkal kísérve, feltárva a külső és belső utazás történéseit.

2019: a casting

A válogatóra sok ember jelentkezett, nem tartva attól, hogy ország-világ előtt vállalja lelki titkait és mélységeit. Mi alapján választ a rendező, a jezsuita vezetés és a castingigazgató? Legtöbbször a csoportdinamika kifejezést hallottam, a személyes varázst és hogy kinek mi a legmélyebb vágya. Ma viszont már tudom, hogy az „Út” választ. Felülírva minden forgatókönyvet, repülőjegyet és a kiválasztás kiválasztását is. Sőt, a 400 éve szentté avatott szent is választ. Az utolsó pillanatok egyikében „közbeszólt”, és azt sugallta, hogy olyan korú fiatalok zarándokolják végig az utat, mint amilyen ő is volt 500 évvel ezelőtt.

A stáb

Ha a rendezőről, Tolvaly Ferencről hivatalosan kérdeznek, felsorolom az összes regényét és filmjét. Ha nem hivatalosan, akkor elsőre két dolog jut róla eszembe: a rendszeres ima és az elhivatottság. A vezető operatőrről, Pataki Ádámról az ötletgazdagság, a kreatív igazgató Kovács Lajos SJ-ről a sokoldalúság. A producer Csáky Attiláról (Cameofilm Studio) az, hogy nem lennék a helyében, mert ma a film elkészítéséhez szükséges források biztosítása a „lehetetlen” kategóriája. Mégis. Hittünk a filmben, és kitartóan imádkoztunk, a kilátástalan időszakokban még intenzívebben. Végül pályázatunkkal sikerült elnyerni a Nemzeti Filmintézet támogatását.

Forgatás világjárvány idején

A forgatás nem akkor zajlott, ahogy eredetileg terveztük, 2020 májusában (Covid közbeszólt), hanem augusztusban, a legnagyobb forróságban, 40 fokban. Mi történik a zarándokkal az út során a hőségben, csendben, három héten keresztül? A lelki vezető így fogalmazta meg: „A zarándoklat teljes embert igényel. A fizikai határok megtapasztalása, az izmok fájdalma (test), a fáradtság és az öröm (szív), a gondolatok az emlékekről és jövőbeli tervekről (elme). A zarándoklat alatt az egész emberi létezés növekszik a test, a szív és az elme integrációjában. Aztán a lélek az Út alatt beszélni tud Istennel, Ő pedig kész meghallani kérésünket, hogy velünk legyen az úton, és együtt sétáljunk.”

Premier

Sok víz lefolyik még az Ignác életében fontos szerepet játszó katalóniai Cardoner folyón, míg 2021 májusában, a Szent Ignác-év megnyitásakor eljön a bemutató napja. Addig is kövessék Szent Ignác útját, a film készületéről és a zarándokokról szóló híreket a közösségi média felületein.

https://www.facebook.com/szentignacutja/ • https://www.instagram.com/szentignacutja/

Ignác, a zarándok

Zarándok: így nevezte magát Ignác, amikor 1555-ben elmesélte életét egyik rendtársának. Noha jeruzsálemi útja (1522– 23) óta évtizedek teltek el, a zarándoklét öntudata egész életében fontos maradt számára. De hogyan is zajlott az ő zarándoklata?

A baszk nemes Íñigo López de Loyola, ahogy eredetileg hívták, 1521-ben, Pamplona ostromakor megsebesült. A családi kastélyba szállították, ahol hónapok teltek el a felépüléséig. A betegeskedés óráiban nem lévén más olvasnivaló, két könyvet tanulmányozott. Az egyik egy karthauzi szerzetes, a Szász Ludolf által írt Vita Christi – Krisztus élete –, a másik a szentek életéről összeállított középkori legendagyűjtemény, a Legenda Aurea volt. Jézus és a szentek élete nagy hatást tett rá. Elkezdett arról álmodozni, hogy mi lenne, ha hasonló hőstetteket hajtana végre Isten szolgálatában. Máskor viszont a vitézi ábrándok foglalkoztatták. Azt figyelte meg, hogy míg a lovagi merengések után üres és száraz maradt a lelke, az istenes álmodozásokat követően öröm vett lakást a szívében.

Úgy döntött, Isten szolgálatára szenteli az életét, és elzarándokol a Szentföldre, vezekelni fog és szegénységben él, ahogy több szent életrajzában is olvasta. Útnak indult először Rómába, hogy a szentföldi zarándoklathoz akkoriban szükséges pápai engedélyt beszerezze. Útközben az ősi katalán Mária-kegyhelyen, Montserrat hegyén felajánlotta kardját a Szűzanyának, és zsákruhát öltve folytatta útját a kikötőváros Barcelona felé. Útközben megállt egy katalán kisvárosban, Manresában, és majdnem egy évet töltött ott. Ez az idő alatt pokoli mélységeket és misztikus magasságokat élt át.

Tapasztalatának középpontjában Jézus állt, aki meghívta, legyen társa abban, hogy tanítása eljusson minden emberhez. Manresában Íñigo a saját üdvözülését kereső zarándokból olyan emberré vált, aki arra törekedett, hogy másokat közelebb segítsen Istenhez. Itt jegyezte fel a Lelkigyakorlatos könyv magjául szolgáló meglátásait is, mely kötet később a Jézus Társasága lelkiségét és apostoli szolgálatait ihlette.

Barcelonán, majd Rómán keresztül ment Velencébe, onnan hajóval a Szentföldre. Egyedül az isteni Gondviselésre akart hagyatkozni, ezért útitársat sem fogadott el. Útközben apostolkodik is, Istenről beszél, vagy megtérésre inti a hajó zabolátlan legénységét, aminek következtében majdnem kiteszik egy szigeten. Nagy öröm tölti el Jézus földjére lépve, áhítatosan keresi fel a szent helyeket. Eltökélt szándéka, hogy ott marad, és hirdeti az evangéliumot a szaracénok között, mígnem a szent helyek felügyeletét ellátó ferences elöljáró közli vele, hogy ez nem lehetséges. Túl veszélyes ugyanis ez a hely, és a ferences rend nem vállalkozhat arra, hogy az esetleges fogságból kiváltsa, vissza kell tehát térnie Európába. Ignác készségesen engedelmeskedik. Egy álom szertefoszlik, de Isten tovább vezeti, és új utakat nyit meg előtte.

A zarándok nem ragaszkodik semmihez, kész mindent hátrahagyni, kiszolgáltatja magát a körülményeknek, folyton úton van, Isten gondviselésére hagyatkozva. Ignác rendfőnökként is ezzel a mentalitással irányította a fiatal Jézus Társaságát: szüntelenül Isten akaratát kereső zarándokként.

Koronkai Zoltán SJ

Ki miért indult útnak?

Kati, a pörgős

„Pécs a szívem csücske: ott születtem és ott töltöttem legszebb egyetemi éveimet. Valószínűleg többször sikerült sorban állnom, amikor az energiacsomagot osztogatták, így folyton mozgásban vagyok vagy valamit csinálok: nagyon szeretek kirándulni, táncolni, utazni. Érdeklődésem középpontjában az emberi lélek áll, ezért lettem pszichológus. Ha saját magamnak kellene terápiát felírnom, pont ezért legalább egyhónapos csendes elvonulást javasolnék, ahol nem szabad gondolkodni – néha az agyamra megy az agyalás:).”

Balázs, a türelmes

„Szociális munkásként dolgozom menekültekkel és hajléktalanokkal. Már szakmai hivatásom is mutatja, hogy szeretem a kihívásokat, az izgalmas, változatos tevékenységeket. Életem többi területén is keresem a színes élményeket, amit a legjobban az bizonyít, hogy mennyire szeretek utazni, valamint sportolni, olvasni. Bár örülnék, ha az egész világot bejárhatnám, lassan rá kell ébrednem, hogy ez nem lesz teljesíthető. A zarándoklat alatt azonban talán benső világutazást tapasztalhatok meg, amire ugyancsak vágyom. Izgalmas kérdés, hogy hová érkezem meg a végén.”

Júlia, az empatikus

„Erdélyben, Csíkban születtem, és minthogy az új utak keresése a szüleim életét is meghatározta, tízéves koromban Magyarországra költöztünk. Azóta sok mindent megtanultam. Például hogy a távolságot nem mindig célszerű hagyományos módon, például kilométerben mérni, mert a szomszéd országban is érezheti úgy magát az ember, mint egy idegen bolygó furcsa lakója, de a világ másik felén is találkozhat olyan emberekkel, akiktől mikor elköszön, úgy érzi, mintha rokonoktól búcsúzna. Az otthont nem is biztos, hogy a térképen kell keresni, és az emberek közti távolságot nem is mérni kell, inkább csökkenteni. Amit én tehetek az ügy érdekében, ahhoz az eszközt már megtaláltam, ez az éneklés. Most a nyersanyagot gyűjtöm.”

Benjámin, a bohém

„Benjámin olyan ember, mint mindenki más, akinek nyolc testvére van.:) Mint mindenkinek, neki is küldetése van a Földön. Tudja: ahhoz, hogy Isten ajándékait kamatoztathassa, önmaga legjobb verziójára van szükség. Mint civil ember és mint művész is azon igyekszik, hogy boldogságot csempésszen a földi lét sokszor gyötrelmes mindennapjaiba. Amikor nem ilyen komoly, akkor nagyon komolytalan.:) Szereti a focit nézni és játszani is. Szeret egy kellemes teraszon üldögélve, kellemes társaságban, kellemes kávét szürcsölgetni.”

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. október 08.