Mire vágyunk igazán? Mindennapi életünkben azt tapasztaljuk, hogy rengeteg, sokszor egymásnak ellentmondó vágy él bennünk. Szeretnénk Istenre hagyatkozni, de biztonságra is vágyunk; szeretnénk nyitottak lenni, de ragaszkodunk a saját véleményünkhöz is; szeretnénk gyengédek lenni, de irányítani is akarunk; szeretnénk másokra figyelni, de a magunk érdekeit is a végsőkig képviselni…
Ha vágyaink legmélyére hatolunk, azt fedezzük fel, hogy valójában őszinte, szerető szívű, hűséges, béketeremtő, együttérző, az igazságot szenvedélyesen kereső emberek szeretnénk lenni. Végső soron Istenre vágyakozunk, aki a szeretet, a békesség, az irgalmasság, az igazság Istene.
A mai nap imamódjának a Lectio Divinát ajánljuk.
Szentírási idézet:
Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,
úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!
Szomjazza lelkem az erős, élő Istent:
mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?
Éjjel-nappal könnyem a kenyerem,
hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem,
hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához
hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.
(Zsolt 42, 2-5)
Gyakorlat:
Nagyban megkönnyíti a zarándoklatot, ha könnyű csomaggal jársz, ha elvárások nélkül, nyitottan fogadod a nap eseményeit, időjárását, találkozásait. Ma összegyűjtheted és az Úr kezébe teheted mindazokat a terheket, amelyektől szeretnél megszabadulni, és mindazokat az elvárásokat, amelyeket szeretnél elengedni azért, hogy könnyebben követhesd a legmélyebb vágyaid által kijelölt irányt.
Zene: Tori Kelly – Psalm 42
