2. nap – Vágyakozás

Fotó: Laczkó Zsuzsa

Mire vágyunk igazán? Mindennapi életünkben azt tapasztaljuk, hogy rengeteg, sokszor egymásnak ellentmondó vágy él bennünk. Szeretnénk Istenre hagyatkozni, de biztonságra is vágyunk; szeretnénk nyitottak lenni, de ragaszkodunk a saját véleményünkhöz is; szeretnénk gyengédek lenni, de irányítani is akarunk; szeretnénk másokra figyelni, de a magunk érdekeit is a végsőkig képviselni…

Ha vágyaink legmélyére hatolunk, azt fedezzük fel, hogy valójában őszinte, szerető szívű, hűséges, béketeremtő, együttérző, az igazságot szenvedélyesen kereső emberek szeretnénk lenni. Végső soron Istenre vágyakozunk, aki a szeretet, a békesség, az irgalmasság, az igazság Istene.

A mai nap imamódjának a Lectio Divinát ajánljuk.

Szentírási idézet: 

Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,

úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!

Szomjazza lelkem az erős, élő Istent:

mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?

Éjjel-nappal könnyem a kenyerem,

hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«

Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem,

hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához

hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.

(Zsolt 42, 2-5)

Gyakorlat:

Nagyban megkönnyíti a zarándoklatot, ha könnyű csomaggal jársz, ha elvárások nélkül, nyitottan fogadod a nap eseményeit, időjárását, találkozásait. Ma összegyűjtheted és az Úr kezébe teheted mindazokat a terheket, amelyektől szeretnél megszabadulni, és mindazokat az elvárásokat, amelyeket szeretnél elengedni azért, hogy könnyebben követhesd a legmélyebb vágyaid által kijelölt irányt. 

Zene: Tori Kelly – Psalm 42

 

Frissítve: 2023. február 22.