Milyen Európa- és világkép bontakozott ki a pápa beszédeiből?

A következő napokban sorra vesszük Ferenc pápa romániai, azon belül erdélyi látogatásának főbb tanulságait. Bemutatjuk, kiknek tett gesztusokat, mit gondol a vallási, nemzeti kisebbségekről, és latolgatni fogjuk, hogy az út mennyiben segítheti a népek kiengesztelődését. Szóba kerülnek a román hatóságok túlkapásai, a görögkatolikusok és az ortodoxok, de megpróbáljuk tetten érni a jezsuita lelkületet a látogatásban, és számba vesszük, milyen lelki gyümölcsöket köszönhetünk a zarándokútnak. Nyolcadikként azt mutatjuk be, milyen Európa- és világkép bontakozott ki a pápa beszédeiből?

Ferenc pápa romániai látogatásának elemezésekor a legnagyobb figyelem arra irányult, mit mond az egyházfő az ország keresztényeinek, különféle egyházainak és nemzeti kisebbségeinek. Közben azonban számos olyan üzenet is megfogalmazódott, amely tágabb kitekintésben Európának, sőt azon túlra is szól, és alkalmat adott arra, hogy Jorge Mario Bergoglio ismét felvázolja a krisztusi embereszményen alapuló világképét.

Mindjárt Bukarestbe érkezve megragadta az alkalmat, hogy névben nevezze a Romániában milliókat érintő elvándorlás problémáját, a falvak elnéptelenedését, melyekre politikai válaszokat sürgetett. „A fenntartható, harmonikus fejlődéshez azonban nem elegendőek a gazdasági elméletek, a technikai és szakmai felkészültség. A nép lelkét is fejleszteni kell” – mondta.

A hazafelé tart repülőúton újságírókkal beszélgetve visszatért a kérdésre, megállapítva: „Rengeteg külföldi vállalat bezárt, külföldre költözött, hogy nagyobb bevétele legyen.

Ha ma valaki bezár egy vállalatot, az azt jelenti, hogy utcán hagyja az embereket. Ez is egyik formája a globális igazságtalanságnak, általános jelenség, a szolidaritás hiánya.

Ami szenvedést okoz. Hogyan harcoljunk ez ellen? Próbálnunk kell munkahelyeket teremteni. (…) Nagyon remélem, hogy megoldódik ez a helyzet, amely nemcsak Romániától függ, hanem a globális pénzügyi rendtől, a fogyasztás, a többet birtokolni akarás, a nagyobb nyereségre törekvés társadalmától. És nagyon sok ember magára marad. Nem tudom, ez az én válaszom: felhívás a globális szolidaritásra.”

Ugyanitt felidézte a földrész helyzetéről tartott korábbi beszédeit, melyeket az Európai Parlamentben, valamint a Károly-díj átvételekor mondott. „Ha Európa nem néz helyesen szembe a jövő kihívásaival, akkor el fog satnyulni. Bátorkodtam azt mondani Strasbourgban: úgy érzem, hogy Európa lassan megszűnik »anya-Európa« lenni, és »nagymama-Európává« válik. Megöregedett. Elveszítette a vágyat az együtt dolgozásra. Esetleg, rejtetten, felteszi valaki a kérdést: »Nem lehet, hogy most ér véget egy hetvenéves kaland?« Vissza kell nyerni az alapító atyák szellemét: vissza kell nyerni!”

Ezt a gondolatot nyomatékosította az újságíróknak a Rómába tartó repülőúton is: „Tudom, hogy némelyiketek hívő, mások nem annyira, de szeretném mondani a hívőknek: imádkozzatok Európáért, imádkozzatok Európáért, az egységért! Hogy az Úr adja meg nekünk a kegyelmet! A nem hívőknek pedig: kívánjátok a jó szándékot, a szív jókívánságát, a vágyat, hogy Európa visszatérjen az alapító atyák álmához!”

És hogy az alapító atyák szellemisége mit is takar? Aki ismeri a földrész történelmét, tudja: a krisztusi értékek megjelenítését a politikában, a kontinens keresztény gyökereinek, hagyományainak tiszteletét és ápolását, de még inkább élését, a testvériség szellemét, a szociális piacgazdaságot – csupa olyan tényezőt, amelyet a mai Európai Unióban kevesen tűznek zászlóra.

Sőt, mint a pápa emlékeztetett, ezen értékek jó részét rendre támadások érik. „Európa ne hagyja, hogy legyőzze a pesszimizmus, vagy hogy legyőzzék az ideológiák, mert Európát a jelen pillanatban nem ágyúkkal vagy bombákkal támadják, hanem ideológiákkal: nem európai ideológiákkal, olyanokkal, amelyek kívülről jönnek, vagy európai, de nem nagy csoportocskákban születnek” – figyelmeztetett.

Balázsfalvi beszédében konkretizálta is, hogy szerinte a földrészt milyen jellegű veszedelmek fenyegetik:

„Ma is megjelennek új ideológiák, amelyek lopakodva próbálnak népszerűségre szert tenni és megfosztani népeinket legértékesebb kulturális és vallási hagyományaiktól.

Ideológiai gyarmatosító törekvések, amelyek nem becsülik a személynek, az életnek, a házasságnak és a családnak az értékét, és elidegenítő javaslatokkal – melyek ugyanúgy ateisták, mint a múltban – különösen fiataljainknak és gyermekeinknek okoznak kárt, megfosztják őket azoktól a gyökerektől, amelyekből növekedhetnének.”

Az iméntiekből is látszik, hogy Ferenc pápa nem beskatulyázható ember. Hiába próbálják többen valamely politikai ideológiához, szűk társadalmi felfogáshoz kötni, horizontja sokkal tágasabb annál, hogy beleférne valamely könnyen megplántikázható dobozba. Állásfoglalásait nem ilyen-olyan világi elvárásokhoz igazítja, hanem – minden esetleges tévedésével együtt – prófétai lelkülettel fogalmaz. És persze, mint minden valamirevaló próféta, vállalva a népszerűtlenség kockázatát is.

A sorozat első része: Kiknek és milyen gesztust tett a pápa?

A sorozat második része: Hogyan tekintsünk a román hatóságok túlkapásaira?

A sorozat harmadik része: A látogatás hogyan segítheti a népek, felekezetek kiengesztelődését?

A sorozat negyedik része: Milyen lelki gyümölcsöket termett a pápa látogatása?

A sorozat ötödik része: Mit gondol a pápa a nemzeti kisebbségekről?

A sorozat hatodik része: Hogyan mutatkozott meg a jezsuita lelkület a látogatásban?

A sorozat hetedik része: Miért nagy szó, hogy a pápa felkereste a görögkatolikusokat?

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. június 14.